Vers

Összességemnek

  Elfeledtem már annyi mindent, de van, hogy azt csinálom, amit kell, ilyenkor több csoda potyog, de jaj, ha megértem, untalan földre esek: alma, körteként ütődök, én barom.   Gondoltam rád és szerelmes magamra, mitől jönnék lázba, ha mindenhonnan csak [… Tovább]

Egyéb

A tüsi hajú

      Az utolsó őszi napok sárguló, pirosodó színei vibráltak a fákon, a levelek között, a fonnyadó füvön, meglepetésként viszont kellemes meleg simogatott. A délelőtti órákban nem volt szükség meleg öltözködésre. A fiatal anyukák szinte összebeszélve használták ki az [… Tovább]

Vers

Mit ajánlhat

Vörösmarty Mihály-szobor Budapest     Mit ajánlhat nekünk s minden kornak, ami jön még, hogy fennmaradjon nemzetünk hit, küldetés, szükség – életfilozófiát – csupán csak két szóban   “Hazádnak rendületlenül…”   Akkor is ha megosztón, -mint a napi kenyeret- ketté [… Tovább]

Egyéb

Vallomás

*     Lelkem bilincseit nehezen engedem lecsatolni magamról. Félek, hogy álmaim tájait mások is visszapergethetik, ha nem is mozgóképpel, csak színekkel és hangokkal, s olyanná leszek akkor, mint ama megszedett fa… Gyümölcseim aromái nem bennem hozzák a tavaszok virágképeit vissza, [… Tovább]

Vers

A landoló

    volt idő mikor éppen ideértél a levegőégből ereszkedésed csupán két hatalmas világoskék szárnycsapás   érkezésed landolásba fordult egy eredeti rend okulás-tükre arcodon   észrevetted az alig láthatót piciny zug őrizte egy kövekből épült falon   felreppentél és közelébe [… Tovább]

Vers

Kékszakállú tél

hogy tágas fehér szobájába zárja elaggott a tél jégcsap lábát levágták csonkján távozik mankója napsugár azt hitte szerelmével üldözte a tavaszt hogy tágas fehér szobájába zárja de a zsenge tavasznak hóvirág nyújtotta át a mindent-nyitó kulcsot ——————– István, szép, de [… Tovább]