Elfeledtem már annyi mindent,
de van, hogy azt csinálom, amit kell,
ilyenkor több csoda potyog, de jaj,
ha megértem, untalan földre esek:
alma, körteként ütődök, én barom.
Gondoltam rád és szerelmes magamra,
mitől jönnék lázba, ha mindenhonnan
csak rám lelek? A baj csak az ezzel,
hogy játéknak szántam, udvarlósnak,
de e kis fészekaggyal belegebedek.
Sikerült hiányból annyit bekebeleznem, de
elmebajból a szenvedélyt kivonni nem tudom,
bármi azzá válik – pillanat, üvöltöm,
a szó szembe ér, vajon hosszú őrületből
miért kéne idő előtt a normális gyanújával
elfogadni, hogy ezt elbukhatom…
Legutóbbi módosítás: 2011.05.10. @ 22:36 :: Marthi Anna