Szeibert Éva : Valóvilág a szomszédban…

*

 

Szép tavaszi nap van. Csenevészek a fák, mert az Uram megkurtította őket. Fecserésznek a madarak, gerlék búgnak a villanydróton, a villanypóznán pedig egy villanyszerelő lóg /a melóból/.

A szomszéd perel a nejével:

— Mari a zanyád! Aggyá egy kis pénzt! Várnak a cimbik a Filléresben, nekem meg egy buznyákom sincs!

— Nem adok! Nincs!! — visítja az asszony

— Te Mari! Kapc egy átszállót, ha ellenkezel! Mé mondod, hogy nincs? Most jött meg a családi pótlék!

— Az kell a gyerekeknek a napközire!

— Napközire, napközire! — dohogja a család feje. — Miért nem intézted mán el, hogy ingyenes legyen a kaja?

— Azért, hogy ne tudd elinni az ingyenélő cimboráiddal!

— Mari! Már megest nagy a szájad! Nem félsz Istentől?

— Géjza, csak nem annak képzeled magad? Agyadra ment a sok pija?

A szócséplésre a hallótávolságbeli szomszédok mind előszivárogtak, és a kerítésre támaszkodva élvezték az előadást.

Géjzában bugyogott a düh, de az asszony hajthatatlan volt. Körömszakadtáig védte a családi pótlékot, hiszen ez az egy jövedelmük volt, no meg még az a kevés, amit a színes fémeséknél takarítással keresett.

Az ember még egy bátortalan kísérletet tett, megpróbálta asszonyát jobb belátásra bírni egy gereblyével. Az asszony hősiesen küzdött, és élete párját nyakon sederintette a sodrófával.

Géjza sodró lendülettel landolt szegény Rockyn, aki egy jámbor lelkületű roti volt, de ez még neki is sokkot okozott. Ijedtében tápászkodó gazdája ülepébe csimpaszkodott. Géjza ordítva próbálta lefejteni magáról az ebet, de az valószínűleg szájzárat kapott és állhatatosan lógott a gazdi szebbik felén.

Mire eddig fajult a dolog, jókora nézősereg gyűlt össze, leállt a forgalom az úton. Az emberek fogadásokat kötöttek, hogy ki győz. Mari, Géjza vagy az eb.

Közben a konyhában kigyulladt az ottfelejtett pörkölt. Jöttek a tűzoltók és előkerült az állatorvos is. A tüzet el, az ebet meg beoltották. Aztán Géjza is kapott egy szurit, mert Roky nem volt beojtva veszettség ellen. Géjza sebeit a körzeti orvos látta el és javasolta, hogy egy darabig csak állva üljön és hason feküdjön.

Időközben megenyhült asszonya betámogatta pórul járt élete párját és felsegítette az ócska sezlonyra. Gyógyszer helyett egy nagy pohár fröccsel enyhítette Géjza kínjait.

Az utca kiürült, mindenki hazament. A fogadók egy-két pofonnal lerendezték a vitás kérdéseket.

Már csak Géjza hortyogása és Mari szipogása hallatszott ki a résre nyitott ablakon. Rocky édesdeden horpasztott az ólban, jót tett neki az altató. Szép kövér kandúrt kergetett álmában.

Hiába! Akárhogy is nézzük, szép is ez a tavasz.

A sok növény kikel a földből, a szomszéd kikel magából…, a cseresznyefa virágba borul… a szomszédnak az agya elborul….

Ma nem nézek TV-t, ennél jobb műsor ott se megy!

Inkább lefekszem aludni… grrrr, grrrr, grrrr…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?