Álmomban p?rén álltam a havas utcán,
míg a macskakövek égették fázó talpamat,– szebben szól, … fázó talpam —
jégtömbbé szilárdultam, fel mégsem adtam, — ez a szilárdultam túl „fizikai átalakulás” — jégtömbbé fagytam ( javaslom ) —
de a lelkem örökre ott ragadt. — nem kell a nével? a lelkem el?tt —
Átkozhatnám a percet, mert ilyen lettem,
sivár, átlag-szürke, sehol-sincs-már,
romlott húsát kínáló, senki-kincse,
szirénhangú h?ség, apró szilánk.
Lehettem volna tán ünnepelt szépség, — miért is kell az a tán (?), hisz a feltételezés ott van a lehettemben —
de én meztelen adtam rút magam,
a fényt t?letek kaptam-csentem,
vagyok mégis magányos néma lant. — a szórenden kellene javítani — mégis magányos, néma lant vagyok —
El?ttem, ha fellebben az égi fátyol,
a holdsarló penget felettem altatót,
és a madárdal – ‘mi ritka vendég nálam -,
lesz néha felcseng? siratóm.
A föld minden virága balzsamos ágyam,
fájó szavakból borul majd rám a hant,
könnyekt?l mégsem éled létem hiába’sága,
legyen hát takaróm is illatos alkonyat… — mivel az alkonyatot nem látom máshol a versedben az is, nem kell az illatos el?tt —
De addig, teszem a dolgom, aprókat lépve,
csipegetek morzsát, terítem asztalomat, — szórend (!) — morzsát csipegetek, — asztalom terítem –
fréziát szórok eléd utca kövére, — ide viszont, az utca elé kéne egy nével? — az utca .. —
s hagyom, hogy átlépd az árnyékomat. — az árnyékomat el?tt felesleges a nével? —
Legutóbbi módosítás: 2011.05.05. @ 10:47 :: Bakkné Szentesi Csilla
