A lelkére…
Rózsa aranyláncon,
utolsó virágom,
földöntúli létbe
suhantató álom.
Tövistelen ága
hajlik hajlékodra,
csókjával boldogít,
tart gyengéd karokban.
Kitérés, lemondás –
vitázni az éggel?
Egész napot festett
fel a hajnal fénye!
Bíbor szépségének
más kell, hitelt adjon:
mit csöndje sejtet, csak
túlozza az alkony!
Legutóbbi módosítás: 2011.05.24. @ 17:47 :: dudás sándor