Czirják Jolán : Tavaszi zsongás

 

 

Szép kikelet, muzsikálj, szerelem dala szálljon!
Újra veled lehetek, neked élem az álmom…
Perzsel a Nap, tüze éget, s izzik a vágyam –
éjjel a csillagos égbolt h?ti le lágyan…

Nyílik az orgona, bólogat egyre a szélben,
szép lila fürtjei ontják illatuk, érzem.
Bódulatomban mit tehetek? – visz az ösztön,
s nem tart már remeg?, suta lábam a földön…

Felkap a képzelet, és lebegek, csuda érzés!
Félek, a mámorom áthat, s szít a kísértés …
Nem tehetem, kegyelem! Tegyen újra a földre,
s hagyjon, amíg tudatom nem súg a fülembe!

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"