Nem fúj a szél idebent a szobában.
Ma reggel az éjjeli álmom is magamra hagyott.
Fonnyadt akácvirág-mosolyom keresi Kintet, Nyaramat.
A hídon ezüstnyomokban gyöngyöz? harmat,
ben?tte a zöld, erd?nek néznéd a sok borostyánt.
Az égi kék hatalmas tálcáján légszomj elleni pirulát kínálnak,
de nincsen keret, hogy bel?le akár egyet is megvehess…
Hiába csapkodják az ablakkeretet éjszaka a varjak;
vízbe mártott pelenkát hiába csavarnék újra s újra
balgaságom gyerektestére, a láz marad.
Szabadság … fordulnék a viharral, és a t?z? nappal
…csak, ha már nem sajnálom e testet, a reccsenéseket.
Toronyszobámból kilesve nézek: bárányok csengetty?vel,
de még rettentenek hömpölyg? fellegek.
Sörényes komlót fésülnék kupádba.
Izzó napkorongra támad a szület? hajnal,
egyre késnek nedves selyemf?vet érint? lábaim.
Vadvirág-magányban a hegyen,
kövek mögül el?bukkanó apró lágy fej? terhek,
bólogat a csíp?s boróka, rubintbogyót kínál a som,
alkonyi vérben fények áznak,
még forró lávaként fakad a könny.
Zörg? csonvázú ?sz közeledtét álmodják a megrémült fák,
a csillagokkal malmoznak sötétl?n, feketébb éjeken.
Sas szárnyával villámot írnak az égre a dörgedelem követei.
Kopár hegy orma, ezeréves megöregedett remete-id?.
Már nem kiáltanak a távolok jelz?tüzei, csak térdre csuklik…
ablakom alatt megállíthatatlanul az énekl?, esdekl? madársereg.
