Marthi Anna : tájkép

Nem fúj a szél idebent a szobában.
Ma reggel az éjjeli álmom is magamra hagyott.
Fonnyadt akácvirág-mosolyom keresi Kintet, Nyaramat.
A hídon ezüstnyomokban gyöngyöz? harmat,
ben?tte a zöld, erd?nek néznéd a sok borostyánt.

Az égi kék hatalmas tálcáján légszomj elleni pirulát kínálnak,
de nincsen keret, hogy bel?le akár egyet is megvehess…
Hiába csapkodják az ablakkeretet éjszaka a varjak;
vízbe mártott pelenkát hiába csavarnék újra s újra
balgaságom gyerektestére, a láz marad.

Szabadság … fordulnék a viharral, és a t?z? nappal
…csak, ha már nem sajnálom e testet, a reccsenéseket.
Toronyszobámból kilesve nézek: bárányok csengetty?vel,
de még rettentenek hömpölyg? fellegek.

Sörényes komlót fésülnék kupádba.
Izzó napkorongra támad a szület? hajnal,
egyre késnek nedves selyemf?vet érint? lábaim.

Vadvirág-magányban a hegyen,
kövek mögül el?bukkanó apró lágy fej? terhek,
bólogat a csíp?s boróka, rubintbogyót kínál a som,
alkonyi vérben fények áznak,
még forró lávaként fakad a könny.

Zörg? csonvázú ?sz közeledtét álmodják a megrémült fák,
a csillagokkal malmoznak sötétl?n, feketébb éjeken.
Sas szárnyával villámot írnak az égre a dörgedelem követei.
Kopár hegy orma, ezeréves megöregedett remete-id?.

Már nem kiáltanak a távolok jelz?tüzei, csak térdre csuklik…
ablakom alatt megállíthatatlanul az énekl?, esdekl? madársereg.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1351 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak