Böröczki Mihály - Mityka : Prósza

Nyomtatás

Ma is tudom, ha kellett, tízszer tízből

nagy boldogság sült kukoricalisztből,

nem recept volt, csak anyám gondolása,

a cukros tejbe álmát szaporázta,

a három ujjbegy mérték volt a sóra,

s ráporciózva szódabikarbóna,

csak ámulóztam tétlenül körötte,

ki-bejártam közben, míg megsütötte,

és mint aki az orromnak adósa,

úgy illatult a tepsiben a prósza,

a furcsa édes íz volt az ajándék,

csak lestem, mintha karácsonyra várnék,

s ha összesárgult, ragadósra égett,

úgy ettem, mint a paraszttörökmézet,

s hogy fogínyem a földi jót is értse,

a számban mézzé édesült a vége,

még emlékszem, az csuda egy világ volt,

a tél kiszítt, a nyár meg csontig lángolt,

s bár minden ízét tartósra habzsoltam,

csak kavarog a szélfútt gyerekkorban.