Percek óta gubbasztott a fels? sarokban. Egy kósza el?szél kergette felh?b?l szakadt ki, s er?vel csapódott, szinte odatapadt állomáshelyére. Egyedül volt még, s t?n?dött, hova tovább?
Aztán lassan megmozdult. Kövér teste súlyát húzta a mélység. Aprókat haladt. Araszolt jobbra-balra kitérve, ahogy irányát megszabta a poros ablaktábla.
A Nap elbújt már régen a viharfelh?k mögé, de sugarai melegét otthagyta az üvegen. Így a csepp egyre fogyott kanyargósan hosszúra nyúlt útján.
Mire leért az alsó vízvet?ig, szinte horpadtra soványodott. El is fáradhatott, mert megült a peremen. Fázott, de mozogni nem volt már ereje.
Aztán hatalmas dörrenés rázta meg az ablaktáblát; kitört a zivatar.
Még egy utolsót csillant, miel?tt ezrével érkez?, vad és fürge társai magukkal sodorták a peremr?l, s futottak vele tova a bérház szürke falán.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.30. @ 09:10 :: Szepesi Zsuzsanna
