Seres László : Keserű álom

2011.05.30. Seres László Vers 24
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

 

 

Keserű lett a szó íze a szánkban,

erőnk egyre fogy, kevés a hitünk.

Nem hatnak pirulák, ráolvasások,

csupasz szósszal méregtelenítünk.

Eltűrjük, hogy más át-s visszaalakít,

s ránk vési margóját ármánnyal a bók.

Bűnt és erényt így örökölünk 

apáink múltját magunkra szabók. 

Nincs visszaút. Megkeseredett édes

álmunk kitaposott erdőszéli fű

– akár szeretjük, akár sajnáljuk –

itt nem lesz galamb a dögkeselyű,

hiába tépi szét mellényét a Nap,

 késhegynyi fénye a menedékünk,

s keserű marad a szánkban minden szó, 

ha csak álmodunk róla, hogy élünk.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.30. @ 10:07 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.