Marthi Anna : Este

 

szóhoz sem jutok annyira folynak a betűk tintamód

ha rád gondolok

mert minden nyögés amit a természet sóhajaiból meghallhatok

te vagy

itt állok most is veled szemben az ablakban honol a setét éj

fránya hívóerő tavasz illatárban a növények integetése

amint karjaik táncát nézem alig tudom visszafogni magam…el fog pattanni

érzem…

lemegyek futva a lépcsőn

és átkarolom kislányosan ugra-bugra módra

mit oly sokáig

nélkülöztem

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak