Ha itt lettél volna velem alkonyatkor, megmutattam volna a színváltó tengert: acélkéken, bézsen, narancsvirág-fényben. Kezemet zsebedbe rejtve a szél elől elmeséltem volna talán, hogy “az ördög kibomló hajánál fogva húzza le a Napot minden este és vonszolja végig (vizek [… Tovább]
Hogyan lett egy antik m?veltség?, Bizáncban feln?tt fiatal értelmiségib?l Nagy Simeon cár, a bolgárok zsarnokian kérlelhetetlen, hatalmas formátumú politikusa? Ez a néhány fejezet erre keres magyarázatot, kitöltögetve a történelem szabad gyökeit. Egy-egy nevet, dátumegyezést, ahogy azt már az ilyen jelleg? [… Tovább]
893. Kadmos és Damianos monostorának temploma, Bizánc városfalain kívül „ Mi akik titokzatos módon a kerubokat jelenítjük meg, és az életadó HáromságnakHáromszorszent éneket zengünk, tegyünk félre most minden földi gondot – nyúlt az ének ötven torokból egy hangon recitált sora, [… Tovább]
893. Preszláv vára, bolgárok földje Mihail középs? fia, a barna halántékán már ?szül? Gavril a cella ablakához húzódott, ahogy a mozgást meghallotta odakinn. Nem sokat látott a sz?k nyíláson át, ami közvetlenül a tet? alatt nyílt, vékony fénycsíkot [… Tovább]
Helga feküdt a földön. Lila, kötött sáljának egy bolyhos csomóját nézte, kitöltötte a látóterét. Pulóvere ujján, még megül? parfümszag, milyen groteszk. Üres vodkásüveg a markába dermedve. Homorún bámultak át rajta a padlókövek. Arcára fagyott vigyor alatt csak lassan, nagyon [… Tovább]
valami régi vers, szerelemr?l, gy?löletr?l,mindkett?r?l, egyikr?l se. Borzad utánad az adrenalin abszintzöld szerelemmel. Vaj h?l a késen. Ujjbegyeimben fémhideg ébred. Ülj arrébb.
Mélyszürke cseppek gy?ltek az aszfalt repedéseiben. Nézte lázas reszketéssel, tócsa volt. A sötét, göcsörtös aszfaltoldal apró red?ket húzott rajta, ahogy nekisodorta a szél. Szeretett volna hozzáérni. Tompa, szorító határtalanság. Csak egy pillanatig tör?dött vele. Pillanat… Megdöbbent [… Tovább]
Folyik most a vers a tollból, mint árnyaltkék pillanat. Az ég hazug, a sátán horkol. Kéket álmodik a nap. Fekete fátylat öltök magamra. B?röm alatta megremeg. Pofonra vágyom, penge-szavakra. B?neim gyöngyöt rejtenek. Szulamit halott.Szukkuba tombol. Álmod kívánja, életed. Palotát szeretne százados romból, s ?rtalizmánként két szemed
Hunyadiak I. Mátyás életének leghosszabb éjszakája volt. Tömlöce nyirkosmázú, vastag termésk? falai sem tudták elzárni hallása el?l az ácsok munkájának hangjait. Kelletlenül kelt fel, mikor csikordult a zár. Át volt fázva. Kortyolná a szemetek az arcomról [… Tovább]
