Bacskai Nóra : Jégkirályn?

A jégkirályn? legendája ihletett meg. : ) Nem pontos átvitel, inkább csak a hangulatot akartam megragadni.

Fagyott hang,

csak egy szó.

Múló csend,

kósza hó.

 

Hallod még,

érzed tán.

Az énekem,

a vágy taván.

 

S Arra mész,

hova nem lehet.

Látsz megkövült,

szerelmeket.

 

De megigéz,

csapdám tied.

Jeges kés,

metszi szíved.

 

Mint téli táj,

a vértje hó.

Csak a szív,

felolvadó. 

 

Hol jágbe fagy,

a kis patak.

Lásd én is így,

hagytalak. 

 

Tavasz jó,

olvad már.

Csak én vagyok,

ki jégbe zár. 

 

 

Olyan jól kezded az els? versszakot, de után mintha „ kicsúszna a toll” a kezedb?l. Felborul a „rend”, vegyes szótagszámú sorokká alakul a versed, s így megtörik a ritmus, és csak néhol lehet kihallani bel?le a dallamot. Pedig a dallam ott van, – érezhet? – és a gondolat is, és a képek is, csak egy kicsit szigorúbban kell venned a verselést, ha „látszatra” kötött formát választasz.

Dolgozz ezzel a verssel Nóra, megérdemli.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.23. @ 23:21 :: Bacskai Nóra
Szerző Bacskai Nóra 12 Írás
Mit írhatnék magamról. ÃÂtlagosnak nem mondható (mert átlagos e az, aki verseket írogat manapság? XD) 20 év körüli gyógyszerészhallgató vagyok Debrecenben. ÃÂrni soha sem tanultam, és nem is szeretnék. Magamat nem tartom nagy költőnek, csak valaki olyannak aki az érzéseit hagyja a papíron megszólalni. Régebben verseket mostanában főleg dalszövegeket írok alakuló zenekarunk számára. Hát kb ennyit rólam...