Marthi Anna : Sötét erény – Sörény

Erényövet kötött egy felh? a holdra
hintán lógatott sz?rt fény? ringatós 
hullámzó leples égr?l lekonyuló csillag
várva várt árvaságban pihen? dologtudók
sejtelmes orgánummal mint kürt?be búvik
a kuvik sikít és a sakál meg komolykodó

felfejtett ábrák avar nyoszolyáján

 összegömbölyödik a földgolyó

íme a holdkaréj gondola a patakban

  alvó televények burkában

h?sben reszketnek a fák lombjai

zörg? sörény-rejtekük óv egy új

 erényt a holnapi fényhozót

Legutóbbi módosítás: 2011.05.23. @ 13:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak