Valahogy, az egész világ hirtelen megsajnálta a hahérokat, a tragikus hír kiszivárgása után, akik mind egy szálig, a hórukk munkával épített népi medencéjük talapzatán állnak, szájig vízben, szomorú hátrabillentett fejjel, hogy még egy darabig – amíg elpárolog a medence vize, vagy ők belőle -, orrukon lélegezhessenek.
Kicsi, de köpcös nép a hahér, mondják. Talán másfél millióan lehetnek, görbe határaikon belül, a széles körben ismert, valamelyik – de nem az Antarktisz – kontinens, északnyugati részén. Önérzetükön esett kínzó csorbájuk, már másoknak is fáj. Jobb lett volna soha fel nem találni a térd behajtást számító, egyszerű műszert és akkor ez a szegény, de büszke hahér nemzet, felemelt fővel úszkálna medencéjében, ha már odanövesztette magának. Hátúszásban csapdosnának, libegő-lebegőn, két levegővétel között, a biztos emberiségügyi tév-tévedés tudatában.
Ez a cseppnyi nemzet, a tudós társadalom által egyöntetűen, szinte hajszálra azonosnak tippelt térdhajlatok számát, a hahér nemzeti hovatartozásnak tudta be. Kicsit bővebben: Egy ember éljen bárhol a Földön természetes hosszúságú életet, nagyságrendben, a hahér nemzet átlagához hasonló számú térdhajlítást végez – jártában, keltében -, a nagyjából nyolcvan esztendeje alatt. A két pólus között, észak-dél irányban és az egyenlítő mentén körbe-körbe, minden nemzetet mosolyogva betudtak maguknak. Vannak, mint mindenhol és mindenben kilengések, de hát így is, az egész emberiséget gyökerestől lehetett hahér származásúnak tekinteni.
„Hahér a világ, mindenki hahér származású! Tudjuk jól, hogy sokak kényszerültek emigrációba, idegen nyelven, az őshahért elhagyva naggyá tenni minket. Gondoljunk egy Confutiusra, egy Sakhespeare-re, egy Dumasra. Ők mind hahérok voltak! Titkon, nem nagy dobra verve, okosan ezt be is vállalták”.
Mire jó a melldöngetés, gondolták a hahérok, hiszen mi is itt élünk, ebben a cseppnyi Hahériában, hahérül beszélünk, de nem a nyelv a lényeg – Dehogyisnem, mondták némelyek, a társadalom úgy körülbelül 110 százaléka! -, hanem a jellegzetesen, őshahér hovatartozást bizonyító felmérés.
Az évezredek alatti, felemás zoknis, víz fölött lebegő antropológiai kűljellegek, huszadrangúak egy ilyen horderejű kérdésben! És ezek a jóravaló, immár tisztességes becsvágyú, gőgmentes emberek, most állnak és lebegnek, a nagy nemzeti medencében és várnak. Rettenetes soruk van az alacsonyabb növésűeknek, hiszen ők minden levegővételért, újra meg újra fel kell dobják magukat, az utálatos felszín felé, ahonnan kinézve, még mindig látják a fejük felett kúszó, békés bárányfelhők mögül, folyton -folyvást kikandikáló napot és borzasztóan szégyellik magukat. Nem erre a világra valók ők…
Történt ugyanis, hogy a hahér csoda – minthogy ők az emberiség őseinek ősei, sőt maga az emberiség szinonimája -, országukban alapvető tényként kezelt micsoda volt. A külhoni tudósok, spekulatív fondorlatát cáfoló, térdmozgásszám-pontosítót, illetve a hahérságot tudományosan mérő szerkezetet, hahér alapú mérhetőséget követelt.
A hahér tudomány legnagyobbjai készítették el a nem csak hordozható, de a rákok egyensúlyozó fülszervénél is biztosabb és pontosabb szerkezetet, a megbízhatatlan statisztikai oszlopok ellensúlyozására. És bekövetkezett a nemvárt nemzettragédia!
Kiderült, hogy míg az átlag planétát népesítő, korábban hahérnek gondolt emberiség, élethosszi térdrugózása: 1 gigarugózás – plusz, minusz 0,2 – 0,3 -, addig a hahériában élők térdrugózása, mindössze 0,6 gigarugózás! Szembesülni kellett, kifelé és befelé, hogy a jámbor külhon, valamit hosszú ideje rájuk hagy. Olyan „játszatok gyerekek, jobb mintha háborúznátok, vagy erdőt irtanátok, mondjuk elalgásítanátok a tengereket, mint mi”, és szembesülni kellett önnön, fatetőről lekárogó, varjúcsőrökből áradó, leeresztett lufisuperman tudatukkal.
Állnak – egyik-másikuk már ivott is a medencéből -, szomorúan, szótlanul és nézik az eget.
Közben a felborult nyugalmatlanság nyugalmát meg nem zavarva, lassan, minden irányból kúsznak a különlegesen kiképzett segítők és kitépik a medence dugóját, amin elkezd leszivárogni, a csíkos rongyosságot egyre láttatóbban buborékoló víz.
A hahér társadalom generációkon át, büszkéből gyomorrá alakul és emészti magát, de legalább tisztán lát kifelé és befelé is.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.23. @ 14:36 :: Boér Péter Pál
