Horváth Nóra : Hangulatvers III.

Az életen viháncolok,

lekoppintja álarcomat;

s ő kacag rajtam.

Felém rivall

a tegnap visszhangja,

emésztem

az emészthetetlen

hagyatékot,

amit bőkezűen

rám hagytok.

Felöltöm a ballonkabátot,

így nem látni,

tömzsi alakom

merev kanyarulatait,

lábnyomomat elfedem,

amit egykoron

én, mint elhagyatott

hagyok fent.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.28. @ 08:32 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).