Tiszai P Imre : Halott öregasszony döglött macskával

*

Tegnap dermedt halálba, bőre viasz pergamen,

álmos macska nézi még félve mozdulatlanságát,

néha morrant egyet, karmol az ágyvégen,

aztán mosdik tovább, virrasztva az éjszakát.

Nyúzott jószág, korban, mint gazdája,

tort ülhetne már felette is a vén kaszás,

unalmában a láncos órát bámulja,

megszokta, nem zavarja a kenetlen nyikorgás.

 

Lebeg az éjszaka, elmúlik egyáltalán,

vagy már halomba borítva a voltot örök?

A tegnapra nem jön holnap, holnap-után.

Erekben megdermedt a vér, fekete rögök.

Döccen majd az óra, ha ellensúly koppan,

ujjnyi port terít lustán mindenre az idő,

csontra száradt foszló szőrök csomókban

hullanak egy döglött macskából, etető

híján, s míg bűzük nem zavarja az élőket

nyugalmuk ajándék a semmibe zárva.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén