Bakkné Szentesi Csilla : appassionato…Bolero

Ravel zenéje inspirált….

http://youtu.be/vwjckBCIPZU

 

Koldus álmok rongyos fekhelye,
még úgy maradnék, még maradnék, úgy, veled.— önmagában ellentmond ez a kép — hisz a „vele maradás” szép, pozitív gondolat, viszont a koldus álmok rongyos fekhelye ( ahol vele maradnál ) nem egy bizarr látvány – Ez a két sor így, ebben a formában ne legyen a vers kezdete, esetleg a „Koldus álmok rongyos fekhelye,” ( három ponttal ) —- mivel a vers záró sora is ez —

Törött ágakon csendbe fonódva,
heged? húrjain hangtalan visítva
siklanék újra és újra, újra és újra.— nem kell ez a sok újra — nem ad hozzá semmi pluszt, csak szavakat, szavakat, szavakat —

Talán így lenne szép:

Törött ágakon csendbe fonódva,
heged? húrjain hangtalan visítva
siklanék újra és újra veled …

Lennék tavirózsa, mit ringatna szell?,
lágy hullámokra újra és újra hévvel simulva.—újra ez az újra — újra nélkül is lehet simulni —

Vagy kürtök, üstdobok  között, — nem kell ide ez a vagy — ( van helyette pont, vagy vessz? )
pattogó szikrák fölött szállnék,
s zuhannék törött ágakra csendbe fonódva,
heged? húrjain hangtalan visítva siklanék
újra és újra, újra és újra. —
nem igazán értem, hogy miért ismétl?dik az el?z? rész —

Majd csipkebokor rejtekébe bújva
két dobbanás közötti szünetben
dallam lopózna halvány sziluettemre.
Illat lenne ágyam, s a vágyam, — nem kell a nével? a vágyam el?tt —
mi testet öltene dideregve,
mint börtön rácsain át a fény,
szökne pihegve lüktet? árnyak,
combok rejtekébe,
és siklana pihenni kéjjel, — képzavar ! — siklana kéjjel —
hullámok sírhelyében éjjel,
hogy meghúzódjon szemérmetlenül
isten tenyerén. — Isten tenyerében — képileg a meghúzódás tenyerében jobban érzékelhet?

(Koldus álmok rongyos fekhelye,
még úgy maradnék, még maradnék, úgy, veled.) –
mint ahogy az elején írtam err?l a gondolatról —

Hát ringass tavirózsát, nádat,
adj szárnyat halódó vágynak,
sziklák mozduljanak és haljanak bele,
mint az éjszaka szétterül? hajába
a kel? nap els? sugara,
újra és újra, sejtelmesen.—nem kell az újra és újra — elég a sejtelmesen —
Mert még úgy maradnék, még maradnék
úgy,
csendbe fonódva, — nem szépek ezek az állandó szóismétlések —
egy buja éjszaka hajába fúlva,
mint a tegnapi fény,
mi újra és újra összefon veled, ( itt viszont jól megtaláltad az újra és újra jelentését ! )

koldus álmok rongyos fekhelye…

 

Nálam ennyi maradt a versb?l:

 

Koldus álmok rongyos fekhelye…

Törött ágakon csendbe fonódva,
heged? húrjain hangtalan visítva
siklanék újra és újra veled …

Lennék tavirózsa, mit ringatna szell?,
lágy hullámokra simulva.
Kürtök, üstdobok  között,
pattogó szikrák fölött szállnék,
majd csipkebokor rejtekébe bújva
két dobbanás közötti szünetben
dallam lopózna halvány sziluettemre.
Illat lenne ágyam, s vágyam,

mi testet öltene dideregve,
mint börtön rácsain át a fény,
szökne pihegve lüktet? árnyak,
combok rejtekébe,
és siklana kéjjel,
hullámok sírhelyébe éjjel,
hogy meghúzódjon szemérmetlenül
Isten tenyerében.

Hát ringass tavirózsát, nádat,
adj szárnyat halódó vágynak,
sziklák mozduljanak és haljanak bele,
mint az éjszaka szétterül? hajába
a kel? nap els? sugara.
Sejtelmesen…
Mert még úgy maradnék,
csendbe fonódva,
egy buja éjszaka hajába fúlva,
mint a tegnapi fény,
mi újra és újra összefon veled,

koldus álmok rongyos fekhelye …

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.