Marthi Anna : Gyorsnak

 

Nem vagy vonat, de fújtatsz;

rejtőzködésed kelti fel a figyelmemet;

zsombék közt, máskor a nyílt tavon,

seholból kiszólsz – apró, csipkésre összetört

ablaküvegtől elsírom csodaváró érzeteim javát,

átemel a kerítésen szavaid könnyűsége,

nem karcolva bokámat a dróttal,

meghajol érkezésem a jelenben,

mégsem bánom, ha e gyorsaságot úgy kapom,

miként elveszíteni szeret az ember.

Elengedő marasztalást tanulunk folyamat-árban;

kosaramba gyűjtöm a pillanat-nefelejcseket,

feledésbe kötve nyújtod át az időtlen időt,

megszámolnám az égen e nászágy sziporkáit,

elhintve közénk a csendet.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak