http://7torony.hu/content.php?c=38398
Nem nyom latba bizonyosság,
súlytalan a szegények szava,
embertömegek nyomora fogság,
nem náluk az élet aranya.
Mindenható jó szándékát kérve,
mind?nk el?tt kinccsel felér,
kényszeres napok estéit megélve,
ha asztalunkra jut egy kis kenyér.
Néma bábként ágyra hullva,
fáradt testekb?l szökni kész a lélek,
szabadságvágya sosem csillapulva
új utakat keres a reménynek.
Álmaiban ott jár, hová ébren is vágy,
családot tart el nyolc óra munka,
gyermekkacajtól szebb a világ
és jó erkölcs ideje hódít újra.
Nem sanyargat népet az állam,
azoktól vesz el, kik t?le lopnak,
– milliárdos vagyonok homályban –
Megállj! megannyi csúf dolognak.
Méltó helyére kerül tanítás és munka,
mi ételt ad, otthont, gépet, ruhát…
példa kell, mert a prédikációt már unja
az eladósodó, túlkoros ifjúság.
Lelkekr?l lehullt nehéz vasakból
kovácsolódjon ujjá az egység,
olyanná váljon a nemzet akkor,
hogy az itt él?k is megszeressék.
Mikor fehér remény olvad tiszta kékkel,
talán elt?nnek a szilánkos szavak,
maradjon, mi nem sebz? kényszer,
de élni csak így lehet: Szabad!
Akár Csillag Tamás verse az el?zmény, akár nem, akkor is azt kell mondjam kedves János, hogy ez az írás nem a vers fele vett irányt, hanem inkább valamiféle mozgalmi, forradalmi dal utánzat érzése van, amiben bár sok-sok minden megtalálható, de ilyenkor jön az, hogy a kevesebb néha több.
Ezt a négy „hosszú” versszakot meg lehetett volna írni egy-két versszakban. Túlírt, túlbeszélt, közhelyes szavak, szinte mindegyik versszak ugyanazt mondja el, és csak az jut az olvasó eszébe, ezt már olvasta tegnap, tegnapel?tt, 10 éve —- csak más címmel, más felépítéssel, de a tartalom ugyanaz —
Annyira szép a magyar nyelv, annyi lehet?séget rejt az irodalom, annak eszközei ( kép, hangulat, ritmus, rímek, szabadon, kötötten ) – keress egyedi hangot írásodnak, egyedi képeket —
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Cseri János
