…a legjobb amit tehetek, ha írok vmit, mindegy mit
az is megteszi ha érzelmeket bocsátok ki, mint a lézersugár fényt
bárhogy törpülnék, végül adakozás a szó…f?leg, ha mondani való
lássunk valós érzelmeink mélyére…könyvtárszoba h?vöse
nagy hideg bútordarabokkal, tömény íróasztalok, pisla lámpafény
inkább homályos csend, néhol pisszenés, lapozás zaja, más nem
vagy mégis…egy tintatartó kupakjának lecsavárását nézem, vajon hangot ad,
fülelek…s e csendben élesítem kürt?met, hátha annak is hangja van;
lúdtollat mártanak bele éppen, mint egy jólbejáratott mozdulat, olyan
…sokadjára…már vágyom látni a bet?ket a papíroson,
megint a kupakot nézem, a visszacsavarását, nehogy elszáradjon,
figyelek – gondolom, közben a toll majdnem papírhoz ér…az els? kacskaringó
ringatózik még léte határán papír és tinta között a leveg?ben, még vállat érint
az ihlet, finoman, no ez sem hallható, nem kattog az agy, csak simul
a jobb agyfélteke a balhoz, lomhán, mint pihentet? ?rb?l elrugaszkodás, és
megszületik az els? bet? a papíron,…e lelassított fülelés-nézel?dés közepedte
a tintatartót tartó kézr?l felszalad szemem a vállig, de hamar megnyugszik
a fejen található tekinteten, …beszédes: mintha mondaná, jó, hogy itt vagy…
jó, hogy figyelsz, könnyebb a munka, a kupakcsavarás, fekete szemeidbe mártom
a tollat, és ihletet nyerek…ez nem holmi bámulás, dehogy….átható
két univerzum közti találkozás…
Legutóbbi módosítás: 2011.05.24. @ 13:49 :: Marthi Anna
