Amikor már hiába vagy ember mert tartásnak túl nehéz a teher, amikor mélyen vág a tett s nyíltságod lesz sebed, s kinevet, rád harap az élet és elfogy a kötszer, de a jó, még nem alvad, csak tiszta [… Tovább]
Mikor karom köréd fonom, majd vágyunk csókba ér, és ha már elég, hát a néma szót nyakad útján bújva, hajadba mártom, közben kezem puha íved után hajol hol lenn, s fenn téged keres, ruhád bontva neked udvarol,abban a percben, [… Tovább]
Szobám sz?k falai között megint közhelyeken járok, felettem csillagos ég, s rajta éppen egy üstökös ragyog. Lent, árnyékom helyén sétára fogom magam, mert vonz e virágos rét, mely itt nyílik alattam. Giccsesen tágul a tér, függönyt bont az éjszaka, és [… Tovább]
Széles város ódon szívében vén toronyóra mutatója ezredik delébe billen. Lustán hangos harang bronzkor szoknyáján szárny ijed a magasba, és a térid? horizontján száll a végtelen múltba. Kövéren görnyedt hegyek zöld-foltos kabátjai felett súlytalan suhan a perc let?nt kor felé [… Tovább]
Szobába rejt a csend rám billen, eltakar, nem lát az id? sem, talán csak Isten. Lelkem színpadára függönyt enged kezem, ujjaim között a pillanat megáll a leveg?ben. Van az úgy néha, hogy néma éj ül a széken a szavak nyelvig [… Tovább]
A Duna karcsú derekánál kavicsok között guggolok emlékeimben. Mögöttem egy város zaja szemem csendben pihen a tükörvízen. Utcák között ott sétál a múlt egy kin?tt gyerekcip?ben. Szabadsága még ott szalad a poros távolodó térben. A feln?tt még fentr?l köszönt és [… Tovább]
