Szobám sz?k falai között megint közhelyeken járok, felettem csillagos ég, s rajta éppen egy üstökös ragyog. Lent, árnyékom helyén sétára fogom magam, mert vonz e virágos rét, mely itt nyílik alattam. Giccsesen tágul a tér, függönyt bont az éjszaka, és [… Tovább]
nem lehetsz szerelmes a fájdalomba mely szépséget szül de meggyötör nem írhatod át a magányt bár nyílik mind az ismeretlentől rettegünk onnan integetsz ha megszelídült a baj csak hunyászkodik az ostobaság is amíg nem kiált fel a leírhatatlan rettenetes [… Tovább]
Engedd játszani, játszani akar mind, csalni magunk ellen, hogy nyerjenek. Kishitűség, nagyzás, hóbort, balga hit nem elég, hogy visszarettenjenek. Félkész termék csak, ízetlen adalék szájukban a szó, torz hamisítvány. A bónusz vigasznak kevés, nagy a tét. Félrevert harag blöfföl [… Tovább]
hiába akarom, sehogy sem mozdulok.motoznak b?röm bels? falára tapadt kezek.azt hittem magamban: én kereslek téged,s te nem mondtad, hogy velemönmagad keresteted.
Nem bír nyolcvanöt évvel. rugaszkodik és térdel, káromol, nyugtatást ad, imádkozik és támad. Úgy esd, hogy sose kérlel, igéz az öleléssel, s én befogom a számat, hogy hallhassam anyámat. Nem bánja, hogy nem értem hatvanöt gyerekévem, a [… Tovább]
Utálom a piros lámpákat, mert száguldana a vérem. Bennem ezernyi tetten ért gondolat cikáz. Látom a nyíló orgonákon, a reggel értük nem hiába ébredt, csak az én kávés csészémben úszik még a zacc. Tipródik már a büszkeség, de [… Tovább]
a “Jeromos” második, befejez? része. Ebéd el?tt a szobámban hallgattam a széllökéseket. Valahol egy kutya ugatott, mélyr?l kezdte, morgással, majd szaggatott vakkantásokkal folytatta. Egy másik kutya elnyújtott vonítással felelt a távolból. Az ágak rácsapódtak a palára, meg-megkarcolták a tet?t. [… Tovább]
