Janecskó Györgyi : Hiába nap

 

 

Utálom a piros lámpákat,

mert száguldana

a vérem.

Bennem ezernyi tetten ért

gondolat cikáz.

Látom a nyíló orgonákon,

a reggel értük nem

hiába ébredt,

csak az én kávés

csészémben úszik

még a zacc.

Tipródik már a büszkeség,

de nincs hová

bújjon bel?lem.

Ezernyi elveszett tavasz

ölébe hulljon ?

Ma merre visz a perc,

még nem tudom..

Enyészeté vagy te lét,

hiába húzlak

magamra mégis

a magtalanná szikadt

kátyús úton.

Nem tudom, hogyan él

meg bel?lem

a remény ?

Nagyon kiéhezett

lehet,

fogpiszkálóval kotrom

éhes foga közé a

pépes étket.

Hiába – tévedt napra

még egy…

Imával forrnak össze

az éles pengék

vágta rések.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Janecskó Györgyi