Az évek?
Jönnek… Mennek…
Tudta jól, Juhász Gyula.
És ő is, mint az évek.
Újdivatú szőkeségek…
Már nem olyan „Ilonás”.
Egy új évezred:
stresszes, skizofrén.
Te is az?
Mit szóljak én?
Földi nyelvek
össze-vissza,
zűrzavar,
képzavar,
fogalomzavar,
lelki roncsok,
szellemi nyomor,
tömeg-reklám-uszítás,
veddmegviddhazamégma,
sokáig úgysem hasznos
megunod, mire kicsomagolod
holnap jöhetsz a
másik akciósért,
agyadból kitörli, ha
még volt is gondolatod.
Ízlés?…
Igény?…
Színvonal?…
A „disznófejű Nagyúr”
a tekintély,
ha minél több van,
csak legyen,
az évek úgyis
versek nélkül,
költők nélkül,
Ady sincs
s a kereszt?
Hátunkra kötve, de
nem látja szemünk,
hiszen hátul van,
tudomásul se vesszük s
azzal együtt megyünk
a másvilágra.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.13. @ 18:00 :: Rózsa Ibolya
