Rózsa Ibolya : Az évek jönnek-mennek…

-ma ez került elő…

 

 

 

 

 

                                                 Az évek?

                                            Jönnek… Mennek…

                                         Tudta jól, Juhász Gyula.

                                           És ő is, mint az évek.

                                           Újdivatú szőkeségek…

                                         Már nem olyan „Ilonás”.

                                              Egy új évezred:

                                           stresszes, skizofrén.

                                                 Te is az?

                                                    Mit szóljak én?

                                                         Földi nyelvek

                                                                össze-vissza,

                                                               zűrzavar,

                                                          képzavar,

                                               fogalomzavar,

                                        lelki roncsok,

                                  szellemi nyomor,

                       tömeg-reklám-uszítás,

                           veddmegviddhazamégma,

                               sokáig úgysem hasznos

                                   megunod, mire kicsomagolod

                                               holnap jöhetsz a

                                             másik akciósért,

                                     agyadból kitörli, ha

                            még volt is gondolatod.

                        Ízlés?…

                            Igény?…

                                  Színvonal?…

                                     A „disznófejű Nagyúr”

                                                      a tekintély,

                                                 ha minél több van,

                                                             csak legyen,

                                                        az évek úgyis

                                                 versek nélkül,

                                            költők nélkül,

                                             Ady sincs

                                     s a kereszt?

                       Hátunkra kötve, de

                          nem látja szemünk,

                                  hiszen hátul van,

                                tudomásul se vesszük s

                                      azzal együtt megyünk

                                                       a másvilágra.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 112 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/