Saját tusrajz A Pilvax kávéház megszokott újságírói törzshelyem volt. Szerettem ott lenni, csupa zsongás, csupa élet. Ott lobbant lángra múlt év tavaszán a forradalom lángja, amely most is hevesen izzik. Mindig ide vártam azokat, akiknek az életét valami miatt [… Tovább]
Saját fotó Íródott: hosszú betegségből felépülve 2016. májusában Talán Még nem mehetek hozzád, most nem! Itt tart, amiért az Ég marasztalt. Az anya áll itt még. Bár üres a kezem, Kavicsot markolok, hogy kincsem legyen. Szavak, sejtelmek mögött [… Tovább]
Saját fotó Íródott: Db.2005.06.30. Élek Nem álltam híveid sorába, mikor csúszó-mászó had körbevett. „Ellenszegülsz!”- döfted belém, én nem hajtottam fejet. Meghajolt horda néped, velük ridegség falát építetted. Magasztalják zsarnoki lényed. Megvetlek téged, ki száműzted szívük lángját. Eltapostál, – véled [… Tovább]
Üde ölében szivárvány ébredt, Ölelő karjában élet muzsikált, Naiv honában szunnyadt a világ. Selyemhaját csókolta a nap, Vadvirág font köré édes illatot. Remény pengette lelke húrjait. Ma roppant torzója szomorún áll, Napjai medrében hallgatag kő. Holt folyó párája mérgezi. [… Tovább]
Bárhol jársz, pusztulás… a földek ugaron, gyáron kivert ablakok, gépeken rozsda csorog. Mégis: Sárga mezőt ringat a vadrepce, egységét töri ligetek zöldje, s ahol az út kanyarog, újra hallik a bányászok éneke.
Magzat vagyok, kit körülnőttek évei. Idősíkomban nyugalmat nem lelek. Rám szakadtak földi létem terhei. Védelem gyenge burka ölel körbe, hétszer cserélődtek sejtjeim, önmagam keresem, meggyötörve. Kitörnék, de visszahúz az oltalom. Félek, örökre leszek, ki voltam, s kövirózsa sem nyílik síromon.
Nehéz béklyóid vonszolod, ajtód bezárult. Elindultál, utad végén semmi nem vár. Lelked néma sóhaja hozzám ér, szomorú-szemed parazsa kísér.
Állig húzom takaróm, fázom. Felém fordulsz, vágyom hozzád érni. Odabújok, mielőtt munkába indulok, gyújts tüzet bennem! Hétköznap terheit könnyebb cipelnem. Magammal viszem illatod.
Ezüst szálon kuncsorog a hold, Reggele zord, fogkocogtató. Szerelmes fövenyen fehérlik a dér, Vad táncát járja az északi szél. Veréb vacog megbúvó ágak között, Amott varjú igazgatja frakkját boldogan. Rongy felh?k gy?lnek szüntelen, Hadaik uralják a végtelent. [… Tovább]
Lét-nemlét kötelén lebegtünk, eskünk bilincsébe verve elöl mentél, hunyt szemmel követtelek. Elszakadt, együtt mélybe zuhantunk. Feladtad. Nem lépsz többé porondra. Világunk romjai felett egyedül folytatom. Még hiszem, másik cirkusz vár, hol háló tart, ha esem.
