Engler Attila : Szállóvendég

Széles város ódon szívében
vén toronyóra mutatója
ezredik delébe billen.
Lustán hangos harang
bronzkor szoknyáján
szárny ijed a magasba,
és a térid? horizontján
száll a végtelen múltba.
Kövéren görnyedt hegyek
zöld-foltos kabátjai felett
súlytalan suhan a perc
let?nt kor felé utazva,
s lenn völgy ölében folyó
felh?habok tükrében
széles vitorláit bontja.
A gondolat kopott domb
foghíjas koronájára téved,
és az id?… a múltba réved.

Vár tétova udvarában
gy?rött falak mögött
csendet seper a szél.
Zajtól távol parcellán
vitéz bástyák páncélján
elkopott ezer nyár s tél,
végül történelem sebeire
gyógyír-gyomot hódít
az örök természet,
eteti a fáradt vendéget,
s a perc… számolatlan él.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Engler Attila
Szerző Engler Attila 6 Írás
Engler Attilának hívnak és a kenyerem közel felét már megettem. Eddig két nagy sikerű alkotásom van, amikre igazán büszke is vagyok. E kettőnek a neve: Engler Zsanett és Engler Laura. Hat és félmilliárdban valahol az egy vagyok. Egy apró porszem, amely a szemedben könnycseppet alkot. Életfilozófiám: Csak úgy lehetek boldog, ha miattam mások boldogok.