Kovács György : Tavasz-sodró

Hideg az új tavasz, még délidőn is
az erdősáv felett a harangszó megáll,
a böjti szél üvöltve tartja távol:
– a harangláb irgalmas otthonát.

A nyárfasor menti kanális is vacog

szálkásra hűlt dermedt tömege alól,
csend válik suttogássá, nem csak a létező:
– múlt sodrát is szöktetné a víz.

Hangüzenet süvít lebegő madár igén,
mély bronz-sóhaj csupán e déli kondulás,
magához int szélvész kegyelméből:
– mint minden elbukott lelkű szolgát…

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/