Hideg az új tavasz, még délidőn is
az erdősáv felett a harangszó megáll,
a böjti szél üvöltve tartja távol:
– a harangláb irgalmas otthonát.
A nyárfasor menti kanális is vacog
szálkásra hűlt dermedt tömege alól,
csend válik suttogássá, nem csak a létező:
– múlt sodrát is szöktetné a víz.
Hangüzenet süvít lebegő madár igén,
mély bronz-sóhaj csupán e déli kondulás,
magához int szélvész kegyelméből:
– mint minden elbukott lelkű szolgát…
