Böröczki Mihály - Mityka : Kolonc

Nyomtatás

Úgy eresztettek tehenet a zöldbe,

hogy járomszöget verték nyakig földbe,

vagy kihegyezett, töretlen akácrúd

volt erőszakkal bírt visszafogásuk,

rá kötélhurok, jó vége a nyakba,

így fogta is, meg hagyta is szabadra,

vagy ha több mozgást bízott rá a gazda,

egy ősfortéllyal szabadabbra hagyta,

s hogy iramolását lassúra váltsa,

a térde fölé lelógott a támfa,

úgy inalt volna kerek világ szerte,

de a fájdalom mindig visszaverte,

a fű nógatta, s míg vágyta a zöldet,

a nagy szökések mind visszahőköltek,

így telt nap, fél nap szép egymásutánba,

afféleképp, hogy milyen munka járta,

hogy fájó fék volt – kire-mire vélte,

de egy tehén se haragvódott érte,

nagy belenyugvón tekerte a farkát,

mert rosszabb volt, ha eke előtt hajtják,

így van az ember számolatlan éve,

ott lóg a kolonc szívtájékra téve.