Böröczki Mihály - Mityka : Kolonc

Úgy eresztettek tehenet a zöldbe,

hogy járomszöget verték nyakig földbe,

vagy kihegyezett, töretlen akácrúd

volt erőszakkal bírt visszafogásuk,

rá kötélhurok, jó vége a nyakba,

így fogta is, meg hagyta is szabadra,

vagy ha több mozgást bízott rá a gazda,

egy ősfortéllyal szabadabbra hagyta,

s hogy iramolását lassúra váltsa,

a térde fölé lelógott a támfa,

úgy inalt volna kerek világ szerte,

de a fájdalom mindig visszaverte,

a fű nógatta, s míg vágyta a zöldet,

a nagy szökések mind visszahőköltek,

így telt nap, fél nap szép egymásutánba,

afféleképp, hogy milyen munka járta,

hogy fájó fék volt – kire-mire vélte,

de egy tehén se haragvódott érte,

nagy belenyugvón tekerte a farkát,

mert rosszabb volt, ha eke előtt hajtják,

így van az ember számolatlan éve,

ott lóg a kolonc szívtájékra téve.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.04.14. @ 19:10 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.