Vak voltam, megtettem,
magasságát vágynak éreztem,
de ? kérte, ne tegyem,
ne kapaszkodjak fel hozzá,
ne öleljem.
Éveinek gy?r?in át,
termete csúcsán
az elborult eget láttam.
Az égen fekete vihar készült,
bennem vegyült a hangtalan moraj,
feltéptem kérgét,
átrágtam lánccal fehér húsát,
fájdalom nélküli testét.
Ajkán gyanta csordult,
sírt, vágásonként
éveit számolta velem,
hangosan koppant
ahogy elpakoltam testét,
mázsányi súlya
a semmibe veszett.
Es? már nem áztatja nyugodt ágait…
