Vak tükör el?tt állok
Vak tükör el?tt állok,
Folyton a semmit bámulom.
Békességet sehol nem találok,
A lelkem tükrét látom.
A lelkem látom, hol semmi sem tiszta,
Világok keverednek bennem összevissza,
Csodálkozom, miért nem ért senki?
Mi akar ez lenni?
Mi akar ez lenni…
A lelkem olyan, mint egy vak tükör,
Homályos, áttetsz? kuszaság.
Néha bánat, olykor-olykor gyönyör,
Váltogatja egymást a fény és a vakság.
Vak tükör el?tt állok,
Folyton a semmit bámulom.
Békességet sehol nem találok,
Lelkem tisztulását várom.
Major Mária-Brigitta
——————————
Brigitta, el?ször is, bár már jelezve lett neked, addig nem publikálunk szerz?t?l írást, míg egy fényképet fel nem tesz magáról, így vállalva fel írását…
1.
A versed már rögtön az els? versszakban beleszalad egy képzavarba.
Vak tükör el?tt állva, a semmit bámulva, lelked tükrét látva — ez így nagyon sok „információ”, nem „életképes” gondolatok.
2.
Az els? versszakban már megírtad, hogy lelked látod. Itt felesleges újra leírnod. Hidd el az olvasó nem feledékeny.
Nem kellenek azok a kérd?jelek. Nem s?r?n használunk versben kérd?jelet. A gondolat magában hordozza a kérdést, természetesen, ha jól van feltéve.
Nem értem miért ismétled az utolsó el?tti sort. Ez nem egy dal, melynek refrénje van ( szerintem )
3.
És újból a vak tükör, és a újból itt a lélek.
Sok ez így.
A szórendre érdemes, s?t nagyon is oda kell figyelni.
A szóismétlések, és a ragrímek elcsúfítják a verset, és csak kesze-kusza gondolatok lesznek, maradnak bel?le.
Nével?t csak ott használj, ahol „kér” a vers.
Ne gyötr?dj a versben.
Lehet fájni, lehet sírni, de mindezt szépen is meg lehet tenni, úgy hogy elhiggye az olvasó, hogy érezze, általad, veled.
üdv.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.17. @ 16:29 :: Major Mária-Brigitta