Kósa Márta : Játék egy új tavaszban

Azt játszanám, hogy köröttem
selymes fény? rét van,
s a rétnek közepében
rojtos szél? pléd van
simára húzva feszesen terítve
talpamat ráteszem
a vízt?l nedves f?re.

Kacér f?szál karcolja a hátam
parányi bogár fut végig rajtam bátran
rám hullik néhány kék, s fehér szirom
míg az ég felh?it egyedül bámulom.

Azt játszanám, hogy messze
virág áradástól illatoktól veszve
  felfényl? sugárban lábujjhegyre állok
suttogva is visszhangra találok.

Játszanám, hogy mi körbevesz
nem emlék nem képzelet
nem fuldokló reménység
és végképp nem leszámolás,
hanem örömt?l harsogó víg nóta
friss életem puha takarója.

Játszanánk míg ránk borul az este,
hol nem lesz minden feketére festve,
s az alkonyatban deresed? árnyak
csukódó szemünkben csillagokat látnak!

Legutóbb szerkesztette - Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!