Fordítás

Shakespeare: 73. szonett

testvérem fotója     Bennem láthatod azt az évszakot Ha pár sárga levél, vagy egy se, leng A hidegben remeg? ágakon, Kopár kórusban madárdal nem zeng. Bennem látod e napnak alkonyát, Mint a napszállta Nyugaton, halvány, Mit éji sötét visz [… Tovább]

Vers

Ami szeret (2)

(M.K.-nak) Bolond világ, mely azt hiszi,az írás mind beteg, s ki írja,ugyanúgy. Hisz bármilyen beteg:az mind magába zárul, s lámképtelen megszólítni akárcsak egyet is; de hogyha mára gyógyulással együtt, akkorképes írni az, ki éppenhaldokolt, mert tudja már, hogyminden írás gyógyuló [… Tovább]

Vers

Siratóban

A képet készítette: M.Simon Katalin   Körötted állnak   Béna értelemmel, A kérdésre  Felelni méltatlanok…   Egy pillanat És köddé vált mi volt,   S a jelenben a jövő Magáért zokog.    

Vers

Csak nézek…

“Aki elhiszi, hogy tönkrement, az tönkre is megy. Aki elhatározta, hogy nem tud más lenni, azt elpusztítják a szürke hétköznapok.” Paulo Coelho       Csak nézek ki fejemb?l kábán mint csapzott madár ha megpihen kútkáván épp oly`ágról szakadt vagyok [… Tovább]

Mese

A cinege lakomája

    Kéksapkájú cinegének igen nagy a gondja, nehezen kerül ebédje téli zimankóban.   Ide-oda röppen bátran, bízik reménykedve, hogy rátalál a mezőknek rejtett kincseire.   Keres, kutat földön, fákon, hát egyszer csak látja, út szélén egy csipkebokor hívja uzsonnára

Vers

Sír nélküli felirat

hideg m?szerek és h?vös agy nem vagy miel?tt lettél volna gyász nem kísérte elvesztésedet megkönnyebbülés letett gond menekülés az önzésbe szerelem-paródia  hideg m?szerek és h?vös agy mint a kocsmai részeg aki tettét bánva bicskáját megtörli miel?tt szalonnázna  

Vers

ez az

  Ez az az út, ami elvisz, vagy elvezet sehonnan, majd a sehova, ez az a vágy, ami hajt, téged ?z, és bel?led van szeges ostora. Markában, ha megszorít, nem leszel más, mint ostoba, eldobott, kisbaba játék.   Sötétben a [… Tovább]

Egyéb

Egy perc a sivatagban

  Remeg a lábad, szíved a torkodban ver, leborulsz, és magadra teríted köpenyedet.   Izzadsz alatta, fojtogat a homok, szádban a nyál már sárrá változott.   Most meghallod hangját, fogaid nem a port harapják. Az id? megállt…   Ketten vagytok, [… Tovább]

Vers

Beavatás

Tereget az este szürke leple, madárraj röpte, ha bokorra hull, utánam nyúl, s elém peregnek morzsái múló napomnak, gazdag kinek kitelnek percei. Lágyan simulsz az élhez, s ha kevéssel beéred titkok tárulnak fel, mint ez az est ma. Ennyi a [… Tovább]

Vers

A Téridő foglya

sorsod a rög, mely mindent megtorol, záporozva sírsz, mint egy kisgyerek.     örök tér és örökkön illanó idő, mindkettő rejtezik véges-végtelen, és ami számodra belőlük kinő, az nyúlfarknyi félvak életed.   van, hogy az idő az ágyad szélére ül [… Tovább]

Esszé

Lebegés

  Ma a világra egyfajta módon felülr?l, vagy kívülr?l rátekintve az ember felettébb furcsa összképet lát: mintha az emberiség csak lenne, egész pontosan lebegne. Lebegne a semmi fölött és nem egy szakadék fölött, mert a szakadéknak van tere és a [… Tovább]

Novella

D?zs

    Rettenet volt már, amit a tükör gúnyos mosollyal visszavetített. Legszívesebben összetörte volna. Ocsmány undort érzett és émelygés jött rá megint. Az imént evett, s forgott a gyomra attól a valamit?l, amit az anyja beléer?ltetett. Gy?lölte ezért, s lassan [… Tovább]