Purzsás Attila : Csak nézek…

Nyomtatás

Csak nézek ki fejemb?l kábán

mint csapzott madár

ha megpihen kútkáván

épp oly`ágról szakadt vagyok

fejemben zagyva gondolatok

kavarnak vihart éppen

fortyogó indulatok egy pohár vízben

s lassan csordultig vagyok

a szám szélébe harapok

 nem mintha ez megnyugtatna

mert gyomrom gyorsan tudatja

hogy gondjaim ökölbe szorítva

vágnak újra és újra belém

ó én nagyon szegény

balga fajta ki szerény

szavaimmal süket füleket döngetek

s ver?fényben is homályba veszek

mint igazi magyar tarka

vagy ?shonos – hontalan szürke marha

hiába jár folytonosan a szája

de csak kér?dzésre használja

s jutalma majd a békés vágóhíd

hol nyugtató zene a híd

élet és halál között

s utolsó emlékei mögött

egy megbúvó gondolatban

rejlik az igazi lényeg

mert legyen bármilyen is

de mégis csak élet…