Vers

Nincs már id?m…

Tempus temporis. Nincs már id?m. Lendületéb?l vesztett, profán teremt?m most szól: ne legyen többé éjszakád, se nappalod, feladtad Értük hited s minden napszakod! Magamra zárom a négyzetmétert, s határozok, hogy fokról fokra leszek, belenézek tükörszemembe, titkaimnak kinyílva id?t lelek, elnyújtom [… Tovább]

Novella

Emlékezés régi időkre

– Vigyázz magadra fiam! – *     – Vigyázz magadra fiam! –   Tamás napok óta mozdulatlanul feküdt. Csukott szemhéja mögött képeket látott. Sebláza aludni sem hagyta. — Előre honvédek! — hallotta élesen, s ő kapaszkodott a létrán, fel a [… Tovább]

Novella

A légy

*     Nevelő apám lábához tapadva, szinte átkarolva, szorítva, néztem a bocit, aki most érkezett hozzánk abból a célból, hogy borjúpaprikással ünnepeljük meg Erzsike esküvőjét. A borjú természetesen mit sem tudott az egészről, csak pislogva bámult bele a világba [… Tovább]

Elbeszélés

Társkereső II.

3. rész       „Emlékeztető: Főhősünk a szabadúszó fotós, kinek párja írással tölti szabadidejét, kíváncsi barátnője írásaira, de kutakodása közben ráakad egy neves írónőre, akinek regényei elvarázsolják. Az addig az irodalom után mit sem érdeklődő Péter mindent elkövet, hogy [… Tovább]

Vers

Haza

Szárnyalnék veled, mint a madár világot látni, bölcsebbé válni. Mint a szél vágtáznánk át óceánokat, tengereket, utunk vége mégis a Haza, hol az ember született. Csak itt élhetünk,  hol sírunk fölé árnyat ad egy bükkfa, ?seink sírját az es? mossa, [… Tovább]

Vers

Állok a sírnál

… nincs híd élet és halál között…*       Tegnap könnyet termett a szemem, fájó, önváddal terhes könnyeket, álltam a sírnál, ahol csendesen nyugszik anyám, és apám, hosszú ideje. Rég jártam náluk, elsodort az élet, bár lelkem gyakran kószált [… Tovább]

Vers

Tavasz

Jeges föld felett szalad a szél. Már fagyot old.Feltámadunk! ——————————- Kedves Szerz?, az 5-7-5-ös szótagszám még kevés az üdvösséghez. Haikunak tehát nem haiku, háromsoros versnek is túlságosan szétszabdalt.