Állok a sírnál

… nincs híd élet és halál között…*

 

 

 

Tegnap könnyet termett a szemem,

fájó, önváddal terhes könnyeket,

álltam a sírnál, ahol csendesen

nyugszik anyám, és apám, hosszú ideje.

Rég jártam náluk, elsodort az élet,

bár lelkem gyakran kószált feléjük,

de útjaim másfelé jártak.

 

Rideg szív, kifáradt lélek,

önző kényelem – mi tartott távol?

Szégyen borítja arcomat,

remegő kezem viszi a virágot.

Életükben is okoztam gondot,

s haláluk után sincs bűnbánat.

 

Nincs szomorúbb a hanyagolt sírnál,

ha hiányzik a híd élet, és halál között,

van-e jogom arra gondolni,

hogy mi lesz majd, ha én nyugszom lent –

lesz-e, aki gyakrabban látogat.

 

Megtöröltem szemem, elmondtam egy imát,

s lassú, fáradt lépteimmel

visszatértem a mindennapok közönyébe.

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Bonifert Ádám 311 írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.