Tereget az este szürke leple,
madárraj röpte, ha bokorra hull,
utánam nyúl, s elém peregnek
morzsái múló napomnak,
gazdag kinek kitelnek percei.
Lágyan simulsz az élhez,
s ha kevéssel beéred
titkok tárulnak fel,
mint ez az est ma.
Ennyi a béred
– redők közt bujkáló -,
hogy lassan beavatnak.
Mintha lenn volna minden,
s fenn, csupán díszlet a kifli Hold.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.03. @ 16:40 :: Takács Dezső