Remeg a lábad,
szíved a torkodban ver,
leborulsz, és magadra teríted köpenyedet.
Izzadsz alatta,
fojtogat a homok,
szádban a nyál már sárrá változott.
Most meghallod hangját,
fogaid nem a port harapják.
Az id? megállt…
Ketten vagytok,
védtelenséged tudatánál
csak az ? végtelensége nagyobb.
Keresztedet megkaptad…
Felt?nt a sivatagban
egy új próféta alakja.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.03. @ 17:00 :: Szalma Adrián
