Kósa Márta : Kés?i órán

Már megint
megint feketék az esték
álmatlan verg?désben
szemem szemedet keresné

valahol – tudom – valahol távol — az els? részben még csak-csak — de itt már nem érzem fontosnak a szóismétlést ( valahol ) — így elég lenne a valahol távol —
tebenned is a hiány t?z lángol – elég a benned — talán elütés (!?) — a hiány tüze lángol —
mar sebet ejt üszkösen eléget

csak egy perc kellene
míg kezedhez érek
ringató pillanat
tarkómhoz simulna a párna
hajam leheleted
vállam hátadat kívánja

Minek a test és minek a lélek— itt talán egy „de” szócskával nyomatékosabbá tehetnéd a „kérdést” —
ha se kint se bent nem lel menedéket

Kuporgok csendesen
míg rám hull az éjjel
magamat szaggatom
tépem egyre széjjel

mit ért miért
ki tudja mi végre
kérdések hullnak — fentebb van egy hull — itt lehetne más —
csak a vaksötétbe — nem kell a csak —

 

Márta javítás után várom vissza a versed.

 

Legutóbb szerkesztette - Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!