Kósa Márta : Régi nóta

korán volt még
álmok maszatolódtak
szét  arcomon
fagyos kavicsokat ölelt körül
a megdermedt tócsa
– hártyavékony a jég –
s a reggeli tompa létben
egyetlen vigaszom az úton
a kék vitorlát feszít?
hatalmas ég

korán volt még
a fák göcsörtös testét
csodáltam hosszan
zizegett a szentjánoskenyér
fejem fölött
a fák lombja közt
ott himbálódzott a karikám

kié volt kitudja már
mi repítette fel
egy kéz vagy
csupán a szél
elérhetetlen
játék volt régen
földön gurult
– ez már a múlt –
nem nyúlhatsz utána
fogva tartja

a fa egekbe mered?
tövises ága

korán volt még
és mégis
err?l a rózsaszín libben?
ég föld közt libeg?
ágak közt billeg?
karikáról
eszembe
jutott a régi nóta

elérhetetlen szerelmünk

s a szél lágyan arcomon
a könnyeket végig sodorta

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!