Gary Moore (teljes nevén: Robert William Gary Moore) (Belfast, 1952. április 4. – Estepona, Spanyolország, 2011. február 5.) Észak-Írországban született rock- és blues-gitáros. Sok híres vendégzenésszel készített felvételt, köztük a Cream két tagjával, Jack Bruceszal, valamint Ginger Bakerrel, George Harrisonnal, B. B. Kinggel és még sokan másokkal. Rengeteg gitárosra volt hatással. Példaképei Jimi Hendrix és John Mayall, valamint közvetlen mentora, Peter Green, a Fleetwood Mac gitárosa voltak.
Pályafutása a Skid Row ír együttesben kezd?dött, ahol Brendan „Bush” Shiels basszusgitáros-énekes, Nollaig Bridgeman dobos és Paul Chapman gitáros-énekes társaságában zenélt. 1969-ben, 17 évesen csatlakozott a társasághoz, és az 1970-es Skid és az 1971-es 34 Hours lemezeken játszott az együttesben.
Run For Cover
1985-ös lemez, amely több országban is nagy sikereket aratott. Rajta található két nagyobb siker? szám, a már a Victims of the Future-ön is szerepl? Empty Rooms és az Out in the Fields. Ez utóbbi egy duett Phil Lynott-tal, a szám az ötödik helyet érte el a slágerlistán. Hangzásában kezd hasonlítani az elkövetkezend? két album zenei világára.
http://www.youtube.com/watch?v=GHSfaEHgUPE
Kelta zenei világ: 1987–1989
1987-ben jelent meg a Wild Frontier cím? lemeze, melyen felfedezhet? a zenész észak-ír származására utaló zenei világ. Öt szám jelent meg róla kislemezen: az Over the Hills and Far Away, a Wild Frontier, a The Loner, a Take a Little Time és a Friday on My Mind. A The Loner egy Cozy Powell-szám feldolgozása, bár a két szám közötti hangszerelési különbség igen jelent?s, és Gary Moore által vált a szám népszer?vé. Az albumon zenésztársai voltak:
Bob Daisley (basszusgitár)
Neil Carter (billenty?s hangszerek és vokál)
Dobos a lemezen nem játszott, a ritmust dobgép szolgáltatta.
Gary moore – Over the Hills and Far away
http://www.youtube.com/watch?v=iyJEytBlp1I
http://www.youtube.com/watch?v=D3-TgDjcBL0
1989-ben jelent meg az After the War cím? lemeze. A CD-változatot egy-egy instrumentális dal nyitja és zárja, a Dunluce (Part 1) és a Dunluce (Part 2). A lemez közepén hallható The Messiah Will Come Again az 1988-ban meghalt Roy Buchanan egyik számának feldolgozása. A Blood of Emeralds-ot egyesek a Wild Frontier cím? szám folytatásának tartják. Négy kislemez jelent meg róla.
Gary Moore – The Messiah Will Come Again
http://www.youtube.com/watch?v=A9ruYs7Xxhg
Blues-korszak: 1990–1995
1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, Still Got the Blues-ra keresztelt korongját, amely több mint három millió példányban kelt el. Az el?z? lemezekt?l eltér?en itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon, mint Albert King, akivel az Oh, Pretty Woman cím? számban játszik, vagy George Harrison, aki a That Kind of Woman cím? számban m?ködött közre zenészként, slide gitárt használva. Hat kislemez jelent meg róla. Zenésztársai a lemezen:
Andy Pyle (basszusgitár)
Bob Daisley (basszusgitár)
Graham Walker (dob)
Brian Downey (dob)
Mick Weaver (zongora, elektromos zongora, Hammond-orgona)
Don Airey (hammond orgona, zongora, billenty?s hangszerek)
Nicky Hopkins (zongora)
Raoul D’Olivera (trombita)
Stuart Brooks (trombita)
Martin Drover (trombita)
Frank Mead (alt és tenor szaxofon, harmonika)
Nick Pentelow (tenor szaxofon)
Nick Payn (bariton szaxofon)
Gavin Wright (vonósok a 4. Still Got The Blues és 9. Midnight Blues számban)
Albert King (gitár a 2. Oh, Pretty Woman számban)
George Harrison (gitár a 10. That Kind of Woman számban)
Gary Moore – Still Got The Blues
http://www.youtube.com/watch?v=4O_YMLDvvnw
1992-ben jelent meg az After Hours cím? lemez. Az album a rossz nyelvek szerint csupán a Still Got the Blues utórezgése, bár ez a megfogalmazás semmiképp nem helyénvaló, köszönhet?en az olyan daloknak, mint a Cold Day in Hell, vagy a Story of the Blues. Öt kislemez jelent meg róla.
1993-ban kislemezen kiadták a Parisienne Walkways cím? számának a Royal Albert Hallban nagyzenekari kísérlettel el?adott változatát. A kislemez a sikerlistán 32. helyig jutott.
1995-ben adta ki a Blues for Greeny cím? lemezét, melyet Peter Greennek ajánlott, az iránta való tisztelete jeléül. A lemez mellé adott füzetben úgy fogalmazott, hogy ez nem egy „Tribute-album”, hanem f?hajtás egy nagy zenész munkássága el?tt. Két kislemez jelent meg róla. Az albumon zenésztársai voltak:
Andy Pyle (basszusgitár)
Graham Walker (dob)
Tommy Eyre (billenty?s hangszerek)
Nick Pentelow (tenor szaxofon)
Nick Payn (baritone szaxofon)
Gavin Wright (húros hangszerek)
Újhullám: 1997–1999
1997-ben jelent meg újhullámos lemeze, a Dark Days In Paradise, melyen a bluest keveri a poppal, és számos zenei irányzat fellelhet? még. Az újfajta hangszerelés köszönhet? az új session zenészek alkalmazásának (ami kétségkívül jót tett a lemez hangulatának), köztük Guy Prattnek, aki a Pink Floyd 1987–88-as és 1994-es turnéján, valamint 1994-es The Division Bell cím? lemezén játszott basszusgitáron. Három kislemez jelent meg a lemezr?l. Az albumon zenésztársai:
Guy Pratt (basszusgitár)
Gary Husband (dob)
Magnus Fiennes (billenty?s hangszerek)
http://www.youtube.com/watch?v=vyHSPZa22-I
1999-ben bocsátották ki A Different Beat cím? lemezét, mely a jelek szerint a legnépszer?tlenebb munkája. Gary Moore az elektromos gitár mellett basszusgitáron és billenty?s hangszereken is játszik. Ez volt az els? stúdióalbuma, melyr?l nem adtak ki egy kislemezt sem. A lemezen zenésztársai:
Gary Husband (dobok a 3. Worry No More és a 4. Fire számban)
Robert King (programozás és billenty?s hangszerek)
Phil Nicholls (programozás a 8. Can’t Help Myself számban)
Vissza a blues-hoz: 2001-2010
Két év hallgatás után, 2001-ben jelent meg a Back to the Blues album. Mint a cím is sugallja, Gary Moore az újhullámos zenér?l visszatért a jól bevált szakterületéhez, a blueshoz. Továbbá hallható a lemezen a Picture of the Moon cím?, kislemezen is megjelent dal, mely sokakat a Still Got the Blues-ra emlékeztet. Két kislemez jelent meg a lemezr?l. Zenésztársai a lemezen:
Pete Rees (basszusgitár)
Darrin Mooney (dob)
Vic Martin (billenty?s hangszerek)
Martin Drover (trombita)
Frank Mead (tenor szaxofon)
Nick Pentelow (tenor szaxofon)
Nick Payn (baritone szafxofon)
2003-ban digitálisan újrakeverték és kiadták életm?vének nagyobb szakaszát. Az újramaszterizált lemezek címei:
Corridors of Power
Victims of the Future
We Want Moore! (koncertlemez)
Run for Cover
Rockin’ Every Night (Gary Moore Live in Japan) (koncertlemez)
Wild Frontier
After the War
Still Got the Blues
After Hours
Blues for Greeny
Dark Days in Paradise
Around the Next Dream (Jack Bruce-szal és Ginger Bakerrel)
http://www.youtube.com/watch?v=bJbf4hiyw3g
A Back to the Blues sikere után az el?z?nél is hosszabb hallgatás következett, mígnem 2004-ben jelentkezett a Power of the Blues cím? lemezzel. Bár az el?z? lemeznél is jelentkezett, de igazán ekkor kezd?dött el Gary Moore azon korszaka, mikor a lemezein szinte fele-fele arányban oszlik meg az ?általa írt dalok és feldolgozott számok sora. A lemezen szerepel a híres Willie Dixon szám, az I Can’t Quit You Baby, amely a Led Zeppelinnek sok fejfájást okozott, a Dixonnal szembeni plágiumper elvesztése miatt. Err?l a lemezr?l nem adtak ki kislemezt, és azóta sem adnak ki ilyen jelleg? hanghordozókat Gary Moore-lemezekr?l.
Zenésztársai a lemezen:
Bob Daisley (basszusgitár)
Darrin Mooney (dob)
Jim Watson (billenty?s hangszerek a 2. There’s a Hole, az 5. That’s Why I Play the Blues és a 9. Can’t Find My Baby számban.)
Ugyanebben az évben, májusban fellépett a Fender Stratocaster 50. születésnapjára rendezett koncerten, a Wembley Stadionban. Ez volt az utolsó koncertek egyike, melyet a stadion felújításának elkezdése el?tt rendeztek. Olyan gitárosokkal lépett fel, mint David Gilmour, Brian May, vagy Mike Rutherford. Egy számot adott el?, Jimi Hendrixt?l a Red House-t. Néhány napra infúzióhoz volt kötve a jobb keze, mert ínhüvelygyulladásból származó bántalmai voltak. Orvosai nem engedélyeztek neki több szám eljátszását. A betegsége ellenére el?adását a legjobbak közé sorolták, sokak szerint az ? el?adása volt a legjobb azon az estén, ami nem kis dolog egy ilyen fájdalmakkal járó egészségügyi probléma esetén.
Gary Moore – Red House (Hendrix Cover) Wembley Stadion
http://www.youtube.com/watch?v=XXYjEMTQRm0
2006-ban jelentkezett új lemezzel: Old New Ballads Blues. A borító designja er?sen emlékeztet a Blues For Greeny lemezre. A cím valójában két számra vonatkozik, a harmadikra (Midnight Blues) és a 6-ra (All Your Love). Mindkét szám a Still Got the Blues albumról valók, lassabb ütem?ek, így nyilvánvalóan hosszabbak. Az All Your Love intenzívebb basszust kapott. Zenésztársai a lemezen:
Jonathan Noyce (basszusgitár)
Darrin Mooney (dob)
Don Airey (Billenty?s hangszerek)
Nick Payn (baritone szaxofon)
Nick Pentolow (tenor szaxofon)
Frank Mead (alt szaxofon)
Sid Gould (trombita),
továbbá
Pete Rees (basszusgitár a 9. No Reason to Cry számban)
Graham Walker (dob a 9. No Reason to Cry számban)
Vic Martin (billenty?s hangszerek a 9. No Reason to Cry számban)
2007-ben megjelent a Close As You Get cím? lemez, melyet az Old New Ballads Blues folytatásának is neveznek. Az album tizenegy számából összesen ötöt szerzett Gary Moore. Zenésztársai a lemezen:
Pete Rees (basszusgitár)
Brian Downey (dob)
Vic Martin (billenty?s hangszerek)
http://www.youtube.com/watch?v=RYBGgkIOzX8
2008. június 14-én lépett fel Alsóörsön, a Harley-Davidson Fesztiválon, mint a fesztivál legf?bb fellép?je. A koncerten játszott számok listája:
Oh Pretty Woman
Hard Times
Since I Met You Baby
Down the Line
Have You Heard
Mojo Boogie
All Your Love
Thirty Days
I Love You More than You’ll Ever Know
Don’t Believe a Word
Still Got the Blues
Walking by Myself
The Blues is Alright (els? ráadás)
Parisienne Walkways (második ráadás)
2011. február 5-én szállodai szobájában holtan találták Gary Moore-t, aki vakációját töltötte a spanyolországi Esteponaban.[1][2]
Diszkográfia
Albumok a Skid Row-val
Skid Row, 1970
34 Hours, 1971
Albumok a Colosseum II-val
Strange New Flesh, 1976
Electric Savage, 1977
War Dance, 1977
Albumok a Thin Lizzy-vel
Night Life
Remembering Part 1
Black Rose
Continuing Saga
The Adventures of Thin Lizzy
Life
Dedication
Album a BBM-mel
Around The Next Dream, 1994
Album a Scars-szal
Scars, 2002
Szólóalbumok
Grinding Stone, 1973
Back on the Streets, 1978
Corridors of Power, 1982
Live at the Marquee, 1983
Rockin’ Every Night – Live in Japan, 1983
Victims of the Future, 1983
Dirty Fingers, 1984
We Want Moore, 1984
Run for Cover, 1985
Wild Frontier, 1987
After the War, 1989
Still Got the Blues, 1990
After Hours, 1992
Blues Alive, 1993
Ballads & Blues 1982-1994, 1994
Blues For Greeny, 1995
Dark Days In Paradise, 1997
Out in the Fields – The Very Best of Part 1, 1998
Blood of Emeralds – The Very Best of Part 2, 1999
A Different Beat, 1999
Back to the Blues, 2001
Live at Monsters of Rock, 2003
Power of the Blues, 2004
Old New Ballads Blues, 2006
Close As You Get, 2007
Bad For You Baby, 2008
Szóló kislemezek
After The War, 1988
Always Gonna Love You, 1982
Always There For You, 1997
Back On The Streets, 1978
Cold Day In Hell, 1992
Crying In The Shadows, 1986
Don’t Let Me Be Misunderstood, 1984
Empty Rooms, 1984
Empty Rooms, 1985
End Of The World, 1982
Enough Of The Blues, 2001
Falling In Love With You, 1983
Friday On My Mind, 1987
Hold On To Love, 1984
I Have Found My Love In You, 1997
I Loved Another Woman, 1995
Led Clones, 1989
Listen To Your Heartbeat, 1985
Livin’ On Dreams, 1989
Midnight Blues, 1990
Military Man, 1985
Moving On, 1990
Need Your Love So Bad, 1995
Nuclear Attack, 1981
Oh Pretty Woman, 1990
One Day, 1994
One Good Reason, 1997
Only Fool In Town, 1992
Out In The Fields, 1985
Over The Hills And Far Away, 1986
Parisienne Walkways, 1978/1979
Parisienne Walkways, 1983
Parisienne Walkways, 1986
Parisienne Walkways, 1993
Picture Of The Moon, 2001
Reach For The Sky, 1986
Ready For Love, 1989
Run For Cover, 1985
Separate Ways, 1992
Shapes Of Things, 1984
Since I Met You Baby, 1992
Spanish Guitar, 1979
Still Got The Blues, 1990
Still Got The Blues, 1993
Story Of The Blues, 1992
Take A Little Time, 1987
The Loner, 1987
Too Tired, 1990
Walking By Myself, 1990
Walking By Myself (live), 1993
Wild Frontier, 1987
Források
[1] Meghalt Gary Moore. FN.hu, 2011. február 7. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
[2] Gary Moore, 1952-2011. Quart.hu, 2011. február 6. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
Küls? hivatkozások
Gary Moore hivatalos honlapja (angolul)
wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
