Kósa Márta : Úttalanok

Rád dobom

hajítom a múltat

– most vagy dobod, vagy hajítod — felesleges mindkett?t használni —

szétszedtem már ezerszer

romlott játékomat

mit tehetek

elveszett

szerelmünk nyomába

nem érhetek 

ujjam begyén

mindig is érzem szádnak ívét

– ha mindig is, akkor az inkább visszafele mutat, és akkor … éreztem —

– vagy nem használod a mindig is-t — ( ez szebb! )

belélegzem

magamba préselem

az akarás perceit

betömöm sejtjeim

éhez? réseit

s míg elönt a fáradt unalom

látlak

ezer

millió ablakon át

visszatükröz?dik arcod

döbbenten fogadod

a

csendet mely kései  magányt terem

küzdelmeid ketrecéb?l

nincs már kijárat 

beléd ivódott a félelem mérgezett cseppje

rád zárul az örökös kelepce

oltárt már ne építs

csak engedd magad

had süssön rád hidegen

nélkülem újra

– miért is kell az az újra? – túl sok információ ebben az utolsó gondolatban —

a nap.

 

Nem tudom miért tördelted meg így a verset ?!?

Nem látom a „funkcióját” — nem er?síti, inkább gyengíti a gondolatot — ez a sok „megtörés” —

 

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!