Adoma

HISZ EG(N)M

Szeretnék hozzád szólni. Megtörni az ostobáskodást. Szeretnék hozzád bújni, megtörve a frigiditást. Szeretnék veled ébredni, ezt nagyban képzelem. Várod vagy sem, Tied, szerelmet beléd álmodó, parányi, púpos “hiszegnóm“, gerinces csigolya-fejem. Ha mondod – e rögeszmés  öl – lelést elengedhetem.

Vers

Megalkuvás

A megalkuvás oltárára nem adom a vérem A megalkuvás oltárára nem adom a vérem,  és nagy ívben kerülöm, nem is pillanatokra  a hiányos, rongyosra szabdalt himnusz ízű átkokat.  Csak magában bízhatok, mit vérbőn kitalálok,  sorra veszem, csorba gondokra nem várok.  [… Tovább]

Vers

Csöndes ének

Hiszem, hogy a halál a legbölcsebb dajka. Szelíd, mosolygó tekintetét akkor láthatjuk meg, ringató ölelését akkor érezhetjük fáradt testünk körül, ha megszabadulunk a félelem képzeteit?l, amelyet torz maszkként feszítünk arcára.       Úgy érkezett, hogy nem zavarta álmod, simogató [… Tovább]

Humor

Szakajtó

Naplómból…négy adott szóra, szerelmeset írva… ( szakajtó, mikró, kenyér, tea )       Szakajtómban hagyma tikkad, volt a kertben rendesen, kötényednek ráncai közt eltévedek kedvesem. Meghívtál ma vacsorára, mikróban a kocsonya, ebből , ha mi jól befalunk, ránk fagy [… Tovább]

Vers

Maholnap

  Forró szélként közelít tüzed, érintés nélkül simogatva gerincemet.  Olyan lassan engedjük át magunkon a vágyat, akár rest vég el?tti tett, megszelidítve tudattá semmisült gyönyörben,  istenre ébredünk halálközeli tükörben.          

Élménybeszámoló

Éljen Május elseje

    Kókadtan dumáltunk Csubival, két majom a Majomszigeten. Szokásomtól eltérően korai hazatérés mellett döntöttem. Az Expres irányából egy haver jött egy lánnyal, roszkedvemben alig vettem észre. Hárman dumáltunk tovább, mellőzve Őt, a lobogósörényű, csillámlószeműt, aki csicsergett volna, ha más [… Tovább]

Vers

Maradj

    Szótlan álltam, es?-ütötten, keser? kapualjból jöttem. T?n?désben utcányi voltam: szürke tömbök, katonasorban. Minden válaszomat miértek ülték – te már akkor is hittél: különb leszek elleneimnél, hiába tagadnám – te érted.   Testemben porzó artériák, kezemt?l meztelen minden ág. [… Tovább]

Vers

Száz

  Száz éltemet temettem el. Az els? anyámé. Nem sírt, még csak nem is sóhajtott. Elment, sietett – néhány borosüveg várta. Negyvenet a barátoknak adtam – ha telne rá ma is adnék. Lüssza elvett huszonötöt, és vissza sem néz. Italba [… Tovább]

Vers

Tél

      Sötétségbe burkolózva várom, hogy elmúljon az ?sz ölelése. Jöjjön el a tél hidege, simogasson halk hópelyheivel.   Ó tél, jer ide, mulaszd el fájó emlékeim, érzéseim. Világ fényét meg ne érintsd, csak engem, hogy elhagyjon vágy.   [… Tovább]

Vers

Vakrepülés

    Ez a szédület!   Mindig imádtam.   Most mégis a düh, a lélekkeser?: rímeknek nem hajt fejet a bet?.   Magyarázni sem egyszer?.   Zuhanok.   Ég veled, ég!   Jaj, sehol semmi fék!   Bárhová csapódjak, a [… Tovább]

Vers

Csodavárás

  Úgy megyek eléd, mintha előkelő vendég érkezését várnám;   szellőztetem párnáidat, friss ágyneműt húzok,   a fejre állított székeket, az asztalra teszem,  kiporszívózom a szőnyeget,   megfőzöm kedvenc ételed, a féltve őrzött hollóházi porcelánt is előveszem,   éppen kiérünk [… Tovább]

Vers

Ma

  Azt mondtad, sietve jöttél.     Hallod? Most csend van. Máskor ilyentájt ropognak a fák.   Házak.   Hallgatok veled.     Komolyan hihetted, hogy egyszer csak rendbe jön minden? Csattog a fagy. Vége. Megint.   Mégis honnan sütne [… Tovább]

Vers

id?re éhesen

  visz az id? a ködös tájon. fekete madarakból a csupasz faágak, itt rohantam, ismer?s ez, itt hittem sokszor, hogy megtalállak. menekül az id?: a hátán velem. és úgy félek, valami rettegve üldöz, jön mögöttem: nagy szájával, éhesen. jött megenni [… Tovább]

Vers

Temetői barangolás…

Halottak napján…* Járom a temetőt…   A sok sír mennyi bánatot, örömöt rejt, mennyi megdermedt testet, porladót, mennyi hamvat, hány szétfoszlott álmot?   Lehúnyt pillák alatt, egy utolsó gondolat bomló agyban bolyong és nem lel kiutat.   Mennyi tudás, mennyi [… Tovább]