visz az id? a ködös tájon. fekete madarakból a csupasz faágak,
itt rohantam, ismer?s ez, itt hittem sokszor,
hogy megtalállak.
menekül az id?: a hátán velem. és úgy félek,
valami rettegve üldöz, jön mögöttem:
nagy szájával, éhesen.
jött megenni az id?t, velem. kedvesem,
talán te is sietteted, mert most jó, igazán. talán te is fogyasztod
a pillanatokat, így marad nekem kevesebb.
visz az id? a ködös tájon. sötéten remegnek a csupasz faágak.
még látom magam el?tt a rohanó lábad: ne siess.
forróság van: hideg csak bennem.
bennem
te is valami vagy.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 09:32 :: Horváth Adrienn
