Halottak napján…*
Járom a temetőt…
A sok sír mennyi bánatot, örömöt rejt,
mennyi megdermedt testet, porladót,
mennyi hamvat, hány szétfoszlott álmot?
Lehúnyt pillák alatt, egy utolsó gondolat
bomló agyban bolyong és nem lel kiutat.
Mennyi tudás, mennyi érték szétszórva,
sírba zárva, feltámadásra várva szunnyad.
Fonnyadt virágok alatt alussza örök álmát:
a bántás, a megbocsátás,
a gyűlölet, a szeretet,
a rossz és a jó,
mert így rendelte
a Mindenható.
Járom a temetőt…
Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 09:29 :: Szeibert Éva