Szeibert Éva : Temetői barangolás…

Halottak napján…*

Járom a temetőt…

 

A sok sír mennyi bánatot, örömöt rejt,

mennyi megdermedt testet, porladót,

mennyi hamvat, hány szétfoszlott álmot?

 

Lehúnyt pillák alatt, egy utolsó gondolat

bomló agyban bolyong és nem lel kiutat.

 

Mennyi tudás, mennyi érték szétszórva,

sírba zárva, feltámadásra várva szunnyad.

 

Fonnyadt virágok alatt alussza örök álmát:

a bántás, a megbocsátás,

a gyűlölet, a szeretet,

a rossz és a jó,

mert így rendelte

a Mindenható.

 

Járom a temetőt…

Legutóbb szerkesztette - Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?