Jagos István Róbert : Száz

 

Száz éltemet temettem el. Az els?
anyámé. Nem sírt, még
csak nem is sóhajtott. Elment, sietett
– néhány borosüveg várta.
Negyvenet a barátoknak adtam
– ha telne rá ma is adnék.
Lüssza elvett huszonötöt, és vissza sem néz.
Italba fulladt tizenhárom,
ötöt a temet?kben hagytam,
kett?vel az út szélén én magam is összefagytam.
Négy szívekben rekedt.
Nyolc túll?tte magát – az önz? önz?n öl.
Egy síneken fent késébe d?lt.
Az utolsót magamnak hagytam.
Beszélgettünk és reménykedett.
Csendesen búcsúztam:
tenyerem arcára tettem
– így temettem el.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 159 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.