Bubenkó Tamás Mátyás : Tél

 

 

 

Sötétségbe burkolózva várom, hogy

elmúljon az ?sz ölelése.

Jöjjön el a tél hidege,

simogasson halk hópelyheivel.

 

Ó tél, jer ide, mulaszd el

fájó emlékeim, érzéseim.

Világ fényét meg ne érintsd,

csak engem, hogy elhagyjon vágy.

 

Álommal betakart lelkemet szorítsd

er?sen, ne hagyd, hogy újra lángra kapjon.

Jöjj el a fájdalom hajnalán, s 

mulaszd el azt mindörökre.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 13:59 :: Bubenkó Tamás Mátyás

Szerző Bubenkó Tamás Mátyás 0 Írás
Nem vagyok irodalmár, nem vagyok még felnőtt sem, csak egy kamasz ki arra vágyik h közzé tehesse érzelmeit, gondolatait.