Bubenkó Tamás Mátyás Szerző
Vezetéknév
Bubenkó
Keresztnév
Tamás Mátyás
3 év Nincs Komment

Angyalének hív, az álmok tengerén,

Hallom is őt, titkos kis szigetén.

Hajoim ott álldogálnak, lesre várva

Amikor az ének szól, ők hadba állnak.

Hadba állnak ellened te dac, rögös eszme

Ki szemeit kinyitni sohasam merte,

Hiába van hamis szóviragod,

Az ember kivanja az igazsagot.

Angyalének hív, más nem is hallja,

Tört hangját csak féltve vallja.

A tengerben hajózni ő sem tud,

Szigetei között hadak állnak.

Hadak, melyet a világ formált köre,

S elveszve énekel, a süket üveg fölé.

Hajoim ott álllnak lelked kis szigetén,

Hogy amikor akarj, csak hazatérj!

 

Nos, kedves Tamás!
A következő észrevételeim volnának versed kapcsán:
Ötször szerepel a versben az állnak, álldogálnak ige, ezt jó lenne kigyomlálni! Rögtön az első versszak harmadik sorában javasolnám az álldogálnak helyett: “ringatóznak”, vagy “várakoznak”.
Az első versszak utolsó sorában “hadban állnak” nem hadba, de lehetne akár “hadba szállnak” is.
A harmadik versszak második sora: féltve? Nem inkább félve?
harmadik versszak utolsó két versszakára a javaslatom a páros rím megtartása és az “állnak” kiiktatása okán: “A tengerben hajózni nem lehet, szigetei között egy hadsereg!” Így a vers értelme sem változik. A sok “had” és “áll” is kikerül!
Negyedik versszak első szavát is lecserélném “Sereg”-re!
Utolsó sor: “hogy amikor csak akarj, hazatérj!”
Az írásjeleket, elírásokat javítani fogom, viszont jó lenne bemásolás helyett, ha beírnád itt a versed, mert ezzel a kékkel igen csúf!
A fenti javaslatok megfontolásával, javításával versedet publikálnám.
üdv: Kőszeghy Miklós

4 év Nincs Komment

Házában hatalmas kandalló, midenki odafér

melegét bárki megkostólhatja, ki hű s odaér.

Nincsen ott se ablak sem szellő,

csak tűz meleg árnya,

életét itt csak homályban látja.

 

Falain tengernyi kép, éjben a csillagok

s ki látja, bizony eltopreng az ‘igaz’-on.

de csalfaság csupán, mit ember ott bent talál

az igazi kincs kint van, a kertkapunál.

 

Kertkapu, mely szívből nyílík,

fákhoz mit a kertész igazán épít.

Hamis rózsák, kiterebélyesedett lombkoronák

lélektakaró ez, hogy életed megbocsájsd.

 

Szépen sorakozak ott a virágok, 

vannak ott színes, s hazug tulipánok..

Életét feltéve is de öntözgeti őket,

hogy a neked szántat arra járva letéphesd.

 

Ülteti kertjébe az apró élet csirákat

nem csak virágok, hanem lélekdarabkákat.

Évek múlásával talán te is arra tévedsz

s a neked tetszőt, mit sem féltve kinézed.

 

Görbe tükröt, vagy csodát találhatsz,

szemed kereszt tüzében, odébbállhatsz.

Nagyot csodálkozol, lehet majd belátod

hogy te voltál ki régén elülette azt a virágot.

——————————————————————

Kedves Tamás! Elolvastam párszor a versedet, próbálom megérteni, de sajnos nem megy. Te biztosan tudod, hogy mit, miért írtál, de én, az olvasó nem, s az nem elég, ha csak te érted. Mondjuk már az első versszak furán indul, hiszen a kandalló melegéről csupa jó dolog, jó érzés jut az ember eszébe, s amikor azt mondod, hogy mindenki megkóstolhatja, aki hű… azt gondolnám, hogy te is valami jóra gondolsz, de aztán azt mondod, hogy ez mind csalfaság, s az “igaz” kint van. Hát nem tudom… én ezt nem így gondolom, de ugye nem vagyunk egyformák. Azt viszont végképp nem értem, hogy építi a kertész a fákat, s a hamis rózsa hogyan lehet lélektakaró, s miért kellene az életed megbocsájtani. S aztán a következő sorok sem találnak meg, nem látok benne logikát. Ezt így naplóba javaslom. Üdv: Zsó

Gyerek maradtam, az is maradok.
7 év Nincs Komment

Borral itatott éjszakan

Veled mulattam a hold karján.

Játszottunk szerelmeset,

Olyan igaz

Lábjegyzet a lelkemből
7 év Nincs Komment
ő…
7 év Nincs Komment

Sosem voltunk barátok! Nem is leszünk sosem! 🙂 mindig volt valami vibrálás kettőnk között!! Akkor is amikor barátja volt! Belebolondultam!

 

<p style="text-align: cente

7 év Nincs Komment

Szivárványból nőtt fájdalom,

ez, a leggyilkosabb ártalom!

Szerelemnek hívják, íme ő

itt áll előtted a lélektörő!

Hazug rozsával ölel,

szép szóval meglel,

Majd hitet és használ

Aztán mit sem tudva

továbbáll!

—————————————–

Mert … akár lehetne szerelem is, de ebben a versben se szerelmet, és úgy igazán semmit sem éreztem. Egy-két gondolat. Szavak. Elhoztad. De valami elmaradt. Kimaradt. Lemaradt. Az érzés. A szerelem.

Ha már… szerelem…

Ezt most nem publikáljuk…

7 év Nincs Komment

Tisztán látni mint a friss jeget,

Belenézni a fagyos hidegbe.

Nincs ott már se tűz, se kegyelem

csak a mindent elmondó érzelem.

Nem látni már se végét se elejét

nem látni már hol és mikor,

nem látni már hogyan; hol honolt.

Nem tudom merre és meddig,

nem tudom kivel és mennyit,

nem látom már a reszkető kisleányt

nem látom! merre kiált…

Tisztán nézek a fagyos tájba

a mindent elmondó hideg igazságba.

Belenézek, jégkönny szívemen,

Jégkönny ragasztja meg lázongó lelkem!

______

 

Kedves Tamás, írásodban nehezen követhető a gondolatmenet, hangzását tekintve is van rajta bőven faragnivaló. A belső munkát látom rajta. Azt, hogy verset AKARTÁL írni. Ne akarj. Egyszerűen csak írj. Sorba, ahogy eszedbe jut. Nem baj, ha semmi értelme. Ha elfáradtál, akkor nézd meg a lapot. Ott lesz a te versed. Ritmussal, rímmel. Csak a fölösleges szavakat kell kihúzni körülötte. Egyszer egy gyatrácskára sikerült munkám kapcsán azt mondta a lektorom: “Lélegezz a Toronnyal…” Ez fontos. Én is ezt modnom neked: lélegezz a Toronnyal.

NHI

9 év Nincs Komment

 

Búsan sétál az ?szi ködfátyol, 

kíséri lágy lépteit a dereng? holdmámor.

 

Holdmámor kíséri ?t, mint kongó harangot

az int? hang, játszik vele az alattomos fénygalamb

 

Óvó szavu félelem, vágy kérésével egyet takar:

nem kell többé a vesz?d? köd zavar.

 

Miért nem mehet fel?

Köszönettel: Tamás

 

9 év Nincs Komment

Kis hajtás n? a földb?l
Piciny Szár kél a bölcs?b?l.
N? a fény felé s, mint a víz a medrében
terjeszkedik a szívünkben.
Elveszik a fény sugaraiban
Hirtelen t?nik el az áradatban.
Élete csekély hossza nem bátortalanítja
Élete öröme mi a nap felé hajtja.
_______________________________________________
Kedves Tamás!
A vers ragrímekkel teli: földb?l, bölcs?b?l, medrében, szívünkben, sugaraiban, áradatban, bátortalanítja, hajtja.

9 év Nincs Komment

Ketyegnek az id? mutatoi

melyek csak párban egészek!

Sors az ki irányítja 

remény esszenciája mi hajtja.

?rz?je te magad vagy

álmaid mik terelhetik azt.

Álmok melyek kényszerítik

a relatív valóságot,

Álmok melyek megvilágítják

Az óram?s világot!

—————————————–

Gyomlálandó kedves Tamás!

“melyek 3x, mik, ki, mi”

Bubenkó Tamás Mátyás Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.