Kósa Márta : Mellettem elférsz

Bocsáss meg, a napokban nem jártam erre.

Az utolsó két sornyi mekegés, ami miatt fennakadt a rostán,  ha jól megnézed, mit írtam, látod, hogy azt: JÓ helyen töröd a verset, nincs a szabadverssel semmi baj. 

 

 

 

Kedves Szerkeszt?!

Akárhogyan töröm a fejem nem tudom az utolsó két szót másra cserélni…

Az e,é “túltengés” a magyar nyelv sajátossága, engeddelmeddel két nálam nagyobb költ?t említenék ez ügyben.

Csoóri Sándor – Reggeli ébredés

Szabó Éva – Reggeli vers – Lilinek .

 

A szabad vers egy elfogadott módi, kaptam már nagyon kedvez? kritikát is, angolos bölcsészt?l, ki szabad verseket is fordít.

Nem tudom, nekem így jön.

Sajnálom, ha nem tartod közlésre alkalmasnak.

 

Végezetül egy sikeres könyv címe ihlette versemet, melyr?l éppen a hétvégén hallottam a rádió egyik  irodalmi m?sorában, maga  a cím volt tehát az ihlet?m.

 

Köszönöm figyelmedet.

Márta

 

 

 

 

Mellettem elférsz
lélektakarómon
jut tenyérnyi hely

áldott átkozott
tegnapok helyett
bens?d parányi
rezdülésére csendesen
figyelj

figyelj
s halld meg
e távoli sóhajt
mellettem lélekben
örökre elférsz
sorsod magammal
viszem sivár
vagy kanyargós
lázas utakon

mellettem
bennem
velem
súlyod
itt billeg
hol erre
hol arra
a szívemen

mellettem mindvégig
elférsz
szoros pórázon tartom
lázadozó hitem
lehetek nélküled árva
de nem lehetek

lélektelen.

————————————-

Már az elférsz-en is fennakadtam picit, de aztán tovább lendültem, az utolsó két sorod viszont már nagyon mekeg: dE nEm lEhEtEk lélEktElEn. Komolytalanná teszed vele a versed.

A központozásról nem tudom, beszéltünk-e már. Te jó helyen tördeled a verseid, tehát anélkül is tökéletesen jól értelmezhet?, ugyanakkor úgy látom, nincs funkciója, tehát akár központozhatnánk is, hogy a magyar helyesírás szabályainak is megfeleljünk. Természetesen szívesen segítek, segítünk.

 

Szóval az utolsó két sor átalakításával visszavárjuk.

 

Legutóbb szerkesztette - Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!