Bocsáss meg, a napokban nem jártam erre.
Az utolsó két sornyi mekegés, ami miatt fennakadt a rostán, ha jól megnézed, mit írtam, látod, hogy azt: JÓ helyen töröd a verset, nincs a szabadverssel semmi baj.
Kedves Szerkeszt?!
Akárhogyan töröm a fejem nem tudom az utolsó két szót másra cserélni…
Az e,é „túltengés” a magyar nyelv sajátossága, engeddelmeddel két nálam nagyobb költ?t említenék ez ügyben.
Csoóri Sándor – Reggeli ébredés
Szabó Éva – Reggeli vers – Lilinek .
A szabad vers egy elfogadott módi, kaptam már nagyon kedvez? kritikát is, angolos bölcsészt?l, ki szabad verseket is fordít.
Nem tudom, nekem így jön.
Sajnálom, ha nem tartod közlésre alkalmasnak.
Végezetül egy sikeres könyv címe ihlette versemet, melyr?l éppen a hétvégén hallottam a rádió egyik irodalmi m?sorában, maga a cím volt tehát az ihlet?m.
Köszönöm figyelmedet.
Márta
Mellettem elférsz
lélektakarómon
jut tenyérnyi hely
áldott átkozott
tegnapok helyett
bens?d parányi
rezdülésére csendesen
figyelj
figyelj
s halld meg
e távoli sóhajt
mellettem lélekben
örökre elférsz
sorsod magammal
viszem sivár
vagy kanyargós
lázas utakon
mellettem
bennem
velem
súlyod
itt billeg
hol erre
hol arra
a szívemen
mellettem mindvégig
elférsz
szoros pórázon tartom
lázadozó hitem
lehetek nélküled árva
de nem lehetek
lélektelen.
————————————-
Már az elférsz-en is fennakadtam picit, de aztán tovább lendültem, az utolsó két sorod viszont már nagyon mekeg: dE nEm lEhEtEk lélEktElEn. Komolytalanná teszed vele a versed.
A központozásról nem tudom, beszéltünk-e már. Te jó helyen tördeled a verseid, tehát anélkül is tökéletesen jól értelmezhet?, ugyanakkor úgy látom, nincs funkciója, tehát akár központozhatnánk is, hogy a magyar helyesírás szabályainak is megfeleljünk. Természetesen szívesen segítek, segítünk.
Szóval az utolsó két sor átalakításával visszavárjuk.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Kósa Márta
