Kósa Márta : Szavak egy elfáradt baráthoz


Ó Te ostoba drága ember
szemedben ott lapul az ?sz
arany mézes barnuló dióval
egy pillantással
mindent megel?z
eltöröl múltat
hazudott jelent
tükrében látom
a véges végtelent


kis hitedet csak kuporgatod
sz?kre sz?röd fényedet
palástod szürke álca
remélem magadra találsz ma
– vagy találtál tegnap –
az id? már nem segít neked

érsz

értesz
– nem túl sok –
de elég lesz
kitakarnod
meztelenre vetk?ztetned a jöv?t

cs?sz vagy
félt?n vigyázod
a rád bízott
élet gyümölcsöt –
szórd szét harapja
falja aki éhes –
b?kez?ség
egyetlen menedék ez


arcokon édes nektár
leve csöppen
kucorogj le
a magad teremtett
csöndben
alkosd meg magad
halandó

halott már nem maradhatsz…

Legutóbb szerkesztette - Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!